Vendég gondolatai

Tegnap megint gondolkodtam azon, hogy milyen kifejezést használjak. Ezt a kommentet írt egy internetes ismerősöm, és hasznosnak találtam. Közlöm eredetiben, valamint magyar verzióban is:

When I say that I am a gay Christian, I am not returning to my vomit. I am not remaining and rolling in the mud of wilful sin. Instead, I am thinking about two particular matters:

1. Being in the closet is a lonely place. When I began coming out to my closest friends and family, I quickly learned the value of having spaces where I was both fully known and fully loved. My favorite quote on this matter is by Tim Keller. I have quoted it before, and I will most certainly quote it again in the future. 
“To be loved but not known is comforting but superficial. To be known and not loved is our greatest fear. But to be fully known and truly loved is, well, a lot like being loved by God. It is what we need more than anything. It liberates us from pretense, humbles us out of our self-righteousness, and fortifies us for any difficulty life can throw at us.”

2. I call myself a gay Christian because it is the most honest way I can describe my experiences. I am simply being intellectually honest. I would like for Christians to agree that there is a wealth of difference between associating with sinful practice on the one hand, in contrast to gladly boasting in my infirmities on the other (II Cor 12:9).”

There are some of us Christians who have repented of our horrible sins, and who have mortified our flesh, and who champion Christ as Lord and Saviour, who daily invite Jesus in and daily install Him onto the throne of our lives and whose world revolves around Jesus, and we serve Him, and we witness the mercy and Love of Jesus through the way that we daily live out our lives.

And also, as an aside, I just happen to be gay.

Jesus sits on the throne of my life. I have confessed my old sinful habits. I have cast off those same old sinful habits. My everything (including my sexuality) is now submitted to the Cross and to Jesus Christ, Son of God, Saviour 😇😇😇

Like the Apostle Paul I will boast in my infirmities:
“Concerning this thing I pleaded with the Lord three times that it might depart from me. And He said to me, “My grace is sufficient for you, for My strength is made perfect in weakness.” Therefore most gladly I will rather boast in my infirmities, that the power of Christ may rest upon me.”
(‭‭II Cor‬ ‭12:8-9‬).

If my gay orientation is one of my infirmities, then I will indeed boast in this infirmity that the power of Christ may rest on me, so that I might show the power of His redemption to the world so that His Name may be Glorified!!

You will easily guess what my response to Jesus was. Out of love of Christ I have chosen celibacy and Christ’s Grace has been sufficient, seeing as He has chosen not to remove my thorn (II Cor 12:7-9).

I do not want to be thought of as actively and wilfully sinning by simply existing. I am a Christian who just simply happens to be gay, that is, experiencing an ongoing pattern of attraction to others who share my gender. 

The world out there has heard of and knows the expression ‘gay’. God willing, the world may be flummoxed when they hear the expression ‘Christian who just happens to be gay’ or ‘gay Christian’ !!!! The secular gay community needs Jesus without any shadow of doubt !!!!! My intent in my word choices is mission and witness 😇😇😇

As I have explained earlier, Jesus through Paul reminds me to boast about my infirmities that the power of Christ may rest in me, so that the world may observe the wonderful works of Christ, so that He may indeed be Glorified 😇😇😇

Ha azt mondom, hogy meleg keresztény vagyok, az nem azt jeleti, hogy visszatérek a saját okádásomra és hempergek a tudatos bűn sárában. Inkább két konkrét dologra gondolok:

1. Magányos hely a ruhás szekrény. Mikor el kezdtem a legjobb barátaim, családom számára „előbújni”, rájöttem, hogy olyan helyeken lenni, ahol teljesen ismernek, mégis teljesen szeretnek, nagyon értékes dolog. Tim Keller-t már idéztem ezzel kapcsolatosan, most is mondom, bizony nem utoljára:

„Ha szeretnek de nem ismernek, az vigasztaló lehet, de felszínes. Ha ismernek de nem szeretnek – attól félünk a legjobban. De ha teljesen ismernek és valóban szeretnek, az hasonló Isten szeretetéhez. Erre van a legnagyobb szükségünk. Ez a színleléstól megszabadít, az önigazultságunkból lealáz, és megerősít az élet nehézségeivel szemben.”

2. Meleg kereszténynek mondom magam, mert így tudom az élményeimet a legőszíntébb módon leírni. Egyszerűen ez az intellektuális igazság. Azt szeretném, hogy a keresztények megértsék azt, hogy van olyan, hogy valaki belemegy a bűn gyakorlásába, de olyan is van, hogy szívesen dicsekszik a gyengeségével (2 Kor. 12:9) – és a kettő között óriási a különbseg.

Vannak olyan keresztények, akik megtértek a szörnyű bűneiből, sanyargatják a hústestüket, felemelik a Megváltó Úr Jézust, akik minden nap fordulnak Jézus Krisztushoz, hogy foglaljon helyet az életük trónján. A világunk Jézus körül forog, szolgálunk neki, mindennapi életünkkel teszünk bizonyságot Jézus irgálmáról, szeretetéről.

Ézen kívül, történetesen meleg is vagyok.

Jézus ül az életem trónján. Bevallottam a régi, bűnöst szokásaim. El is dobtam azokat a régi, bűnös szokásokat. Mindenemet – a szexuális orientáltságom is – alávetem a keresztnek, Jézus Krisztusnak, aki a Megváltó, Isten fia 😇😇😇

Pál apostolhoz hasonlóan dicsekszem az erőtlenségeimmel:

„Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.” (2 Kor. 12,8-9).

Ha az egyik erőtlenségem valóban a meleg orientáltságom, akkor tényleg dicsekszem a gyengeségemben, hogy a Krisztus ereje nyugodjon rajtam, hogy megmutassam a világnak a megváltásának az erejét, hogy dicsőség legyen a nevének!!

Könnyű kitalálni, hogy mit válaszoltam Jézusnak. A Krisztushoz való szeretetből választottam az egyedüllétet és Krisztus kegyelme elég lett, mivel úgy döntött Ő, hogy nem veszi el a tövisem (2 Kor. 12,7-9)

Ne gondoljanak rólam, hogy aktívan és tudatosan vétkezem, egyszerűen azért, mert létezem. Keresztény vagyok, aki történetesen meleg is, azaz, továbbra is tapasztalom azt a mintát, hogy vonzódom a saját nememhez.

A külvilág már hallotta és ismeri a „meleg” kifejezést. Ha Isten is így akarja, talán meghökken ez a világ a „keresztény, aki történetesen meleg”, illetve a „meleg keresztény” kifejezés hallatán!!! Kétség kívül, a világi meleg közösségnek szüksége van Jézus ra!!! Szándékosan választottam ezt a szót a misszió és a bizonyságtevés érdekében 😇😇😇

Ahogyan fönt is írtam, Pálon keresztül Jézus emlékeztet engen arra, hogy dicsekedjem a gyengeségeimmel, hogy Krisztus ereje nyugodjon rajtam. A világ talán így látja Krisztus csodálatos munkáját, hogy Neki legyen dicsősége 😇😇😇

Kevin H. Browne, Új Zéland

ÉletGyülekezete

Pár napja, jó élményben részesültem.

Jelenleg Angliában vagyok, és a héten a barátaim megkértek, hogy elmenjek velük egy hétköznapi alkalomra, ahol foglalkoztak az evangelizáció/apologetika témakörrel (LifeChurch – azaz, ÉletGyülekezete, a Só és Fény szolgálatnak a tagja, dél Manchester-ben található).

Valaki bemutatta az evangéliumot, aztán kettesével megbeszéltük, hogy milyen kérdések/kifogások merülhetnek fel a hitetlenekben, ha valaki bizonyságot akar tenni. Négy személyes bizottság akkor próbált válaszolni rá. Felmerült bennem az a kérdés: „Isten miért gyűlöli a melegeket?”, viszont inkább a tudomány/hit kérdéséről érdeklődtem. Mindesetre, valaki mégis felhozta a témát, mivel meleg kollégája van.

Érdekes módon, az egyik bizottsági tagnak meleg húga van, egy másiknak pedig meleg sógora, az egyik tagnak van meleg nevelt lánya, egy másiknak – aki föltette a kérdést – meleg munkatársa, és ott voltam én is, kb. 50-en voltak jelen. Mindig meglepődöm azon, hogy mekkora téma ez – sokáig elszigeteltem magam tőle – és mekkora kár, hogy az egyház úgy tesz, mintha nem is létezne. Mindenesetre, nagyon tetszett, hogyan válaszoltak, és hogyan álltak a témához. Igazi szeretettel és megértéssel, azzal az elismeréssel, hogy sok mindent nem tudnak. Igazán jól éreztem magam ezen az alkalmon. Vettem a bátorságot is, hogy egy pár résztvevőnek elmondjam a saját tapasztalatomat. Nagyon pozitív reakciót kaptam.

Úgy látom, hogy ez a gyülekezet hajlandó szembenézni az LMBTQ+ kérdéssel, hogy léteznek olyan emberek, hogy foglalkozni is kell velük, hátha meg akarnak térni. Az, viszont, Angliában történet. Vajon, hány magyarországi gyülekezet hajlandó lenne, egyáltalán tárgyalni ezt a témát. Nem arról beszélek, hogy el kell fogadni a meleg házasságot, hanem arról, hogy el kell ismerni, hogy vannak olyanok a gyülekezetekben, akik küzdenek olyan érzésekkel, és egyedül nehezen megy.

Ha van valakinek tapasztalata ezen a téren, írjon kommentet!