Biztonságos hely?

Az előző bejegyzést folytatva: hogyan néz ki egy olyan gyülekezet, egyház, kis/nagycsoport, amely nem bántalmazó, toxikus?

Ez a gyülekezet egy olyan légkört tud teremteni, ahol nem a szeretet-bombázás, hanem a valóságos szeretet jelen van. Jézus mondta: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (János 13,35)

Ugyanaz a szerző, erről nem feledkezett, mikor azt írta az első levelében: „Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk.” (1.János 3,23) Ez van az új szövetség alatt.

Szerintem, ez nem nehéz felfogni. Megvalósítani, talán…

Egy olyan ember, aki keresztény akar lenni, de közben rájön, hogy meleg (vagy biszexuális, transznemű, szexuális kisebbséghez tartozik), nem fogja magát biztonságban érezni, ha latja, hogy a közösségének tagjai nem szeretik egymást szívből. Inkább pletykálnak, ítélkeznek, rágalmaznak, versengenek egymással, hogy ki a nagyobb… Azért csöndben marad, elrejtőzik, nem kér segítséget, támogatást, mert fél az elutasítástól, a leleplezéstől.

Ahhoz, hogy egy csoport biztonságos hely legyen, kell, hogy a tagok megértsék az Isten kegyelmét, hogy Jézusban megigazultak, de nem maguktól, hanem az Ő érdeméből. Ha valaki tisztában van azzal, hogy nem a saját munkája, nem a teljesítménye miatt kibékült Istennel, és nem a teljesítménye miatt marad meg Istenben sem, hanem Jézus vére által, akkor másokat is tud elfogadni. Akkor is, ha még nem olyan érettek, nem olyan szentek, mint ő.

Olyan gyülekezethez tartozol, ahol uralkodik a szeretet, az elfogadás, a megértés, az egymás támogatása? Remélem, hogy igen.

Írjatok kommetet a tapasztalatokról!

A toxikus gyülekezet

Éppen olvastam Ronald Enrohr „Bántalmazó gyülekezetek” című könyvét, amely 1992-ben jelent meg és amerikai csoportokról szól, pedig ez most is aktuális téma.

Enroth leírja azt, hogy mit jelent a „bántalmazó gyülekezet”. Ez nem feltétlenül egy olyan csoport, ahol hamis a teológiai tanítás, lehet az eléggé biblikus is, inkább arról van szó, hogyan kezeli a tagjait.

Aztán felsorolja a tíz ismertető jelét az olyan gyülekezetnek:

1) Kontrol-orientált vezetés. Sokszor van egy olyan erős vezető, akinek a szava egyenlő Isten szavával, és akinek mindenben engedelmeskedni kell. A vezető személye fontosabbá válik az Isten Igéjénél és Jézus Krisztus követésénél.

2) Szellemi elitizmus. A csoport minden más keresztény egyháznál/gyülekezetnél komolyabb, elkötelezettebb, nincs jobb hely a világon, mint náluk.

3) A tagok manipulálása. Lehet ez szeretet-bombázással, hízelgéssel, megfélemlítéssel, megszégyenítéssel. A vezetők beleszólnak a tagok minden apró döntésébe.

4) Érzékelt üldözés. Ha valami vétsége miatt a csoportot, különösen annak vezetőjét, kívülálló kritizálja, azt üldözésnek, Sátán támadásának adják elő.

5) Szigorú életvitel. Rengeteg szabályt vezetnek be, az élet minden területére vonatkozóan, pl. gyermek nevelés, összejövetelekre járás, hajviselet, ruha, mikor szabad családtagokat látogatni…

6) Élmény centrikusság, az ige komoly tanulmányozása helyett. A vezető bibliamagyarázatai, „kijelentései” fontosabbá válnak, mint a helyes exegézis.

7) Nézeteltérés elnyomása. Nem szabad megkérdőjelezni a „felkent” vezetőt, akkor is ha jogos a kétség.

8) A tagokat keményen fegyelmezik. A tagban észlelt legkisebb hiányosságot nyilvánosság előtt kijelentik, és megszégyenítik az illetőt, amíg „meg nem tér”.

9) Más egyházakat/gyülekezeteket elítélnek. Máshol nem úgy szeretik az Urat, csak náluk lehet igazi hívő valaki.

10) Fájdalmas az eltávozás. Ha valaki észreveszi, hogy nincsenek rendben a dolgok, és el akarja hagyni a csoportot, akkor gonoszsággal vádolják, azt mondják, hogy elhagyja Istent, az Ördög fogja tönkretenni, meg fog halni. Ha mégis elmegy, a megmaradt tagoknak nem szabad vele beszélni.

A szerző sok interjút készített régi tagokkal, akik sokszor éveken keresztül küzdtek azokkal a sebekkel, amelyeket kaptak ezekben a csoportokban.

Tíz évvel ezelőtt már foglalkoztam ezzel a témakörrel a másik, Gondolatok a teológiáról című blogomon, A szellemi bántalmazás elemei című bejegyzés alatt. Abba nem megyek most bele, de itt a link ha érdekel valakit:

https://bury-adrian.blogspot.com/2010/

Én úgy gondolom, ha valaki történetesen egy olyan csoportnak a tagja, akkor is ha nincs is tudatában annak, hogy az mennyire toxikus helyzet, nem fogja elmondani senkinek, hogy ő meleg – ha tényleg az. Viszont, mi lehet a gond itt? Miért lesz egy gyülekezet olyanná, ahol nem szeretik egymást a testvérek, ahogyan kellene?

Ha volt tapasztalatod egy olyan toxikus csapattal, írjál kommentet, vagy írj e-mailt. Megoldódott a helyzet? Hogyan?

Apropó semmi

Csak hogy egy kicsit jobban bemutatkozzam, itt vagyok én, ahol több nyelven beszélek:

https://youtu.be/cQflBu1IPxA

Mindig büszke voltam arra, hogy jó nyelvérzékem van. Aztán azt hallottam, hogy a nők és a meleg férfiak jobban tudnak nyelvet tanulni, mint egyebek.

Mit gondoltok? Van-e valami tapasztalatok a nyelvtanulással?

Várom a kommenteket.

Hiányoztam?

Nem írtam mostanában. Nem azért, mert semmi nem történik, hanem inkább túl sok. Annyi minden megváltozott az utóbbi két év alatt.

Gyülekezeti tábor után, Isten szólt nekem, hogy itt az idő, hogy végre újra elővegyem az LMBTQ+ témát.

Előtte, nem voltak meleg barátaim, most, annyi van (főleg side-B), hogy mindenképpen nélkülük szegényebb lenne az életem. Csodálatos emberekkel ismerkedtem meg, kétszer voltam csendes napon (Angliában és Csehországban), és sok-sok online beszélgetésem volt.

Előtte, szégyelltem azt, hogy vonzódom a saját nememhez, azóta, Isten meggyőzött arra, hogy Ő úgy elfogad, amilyen vagyok, és fogadjam el magamat én is. Most már kibékültem magammal, és ez annyira felszabadító.

Előtte, féltem attól az igétől, hogy: Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok (Jakab 5,16). (Hát igen Uram, de ezt???) Most már tudom, hogy az mennyire felszabadító, mióta „előbújtam” a legjobb barátomnak (heteró, egyébként).

Előtte, Magyarországon összesen 3 ember tudott a múltamról, most már mindenki számára elérhető az információ, bizonyságot tettem többször nyilvánosan.

Részletesebben a következőkben...