Bizonyságom - 1. rész

Talán itt az ideje, hogy elmondjam a saját bizonyságom még részletesebben, de több részre osztom, mert elég sokat szeretnék közölni,

Tavaly úgy volt, hogy a gyülekezeti evangelizációs tanítással kapcsolatban, le kellett írni a személyes bizonyságunkat. Tehát a szokásos "cenzurált" verziót írtam, meg egy teljes változatott, amelyet eddig soha nem mondtam el. Itt az utóbbi:

»Kisvárosban születtem északnyugat Angliában 1954-ben. Idősebb szülők gyermeke voltam, édesapám 48 éves volt, édesanyám pedig 46 éves mikor színre léptem. Nem lettek édestestvéreim. Legkorábbi emlékeim közott szerepel az, hogy apu elvitt vasárnapi iskolába egy kis evangéliumi misszióba, anyu pedig soha nem jött el velünk. Úgy emlékszem, nagyon szerettem járni. Gyermekkorom alapvetően boldog volt, nem elmékszem semmilyen erőszakra, elutasításra, bántásra. Szüleim sok időt töltöttek velem, este soha nem mentek el otthonról nélkülem. Jó tanuló voltam az általános iskolában – Anglikán intézmény volt – és gimnáziumba vettek fel 11 évesen. 12 évesen „behívtam Jézust a szívembe”, mert olvastam erről egy könyvben, valamelyik keresztyén jellegű regény volt. Azt mondták a szereplők, hogy ha behívod Jézust a szívedbe és az életedbe, akkor keresztyén leszel, és ha meghalsz, a mennybe kerülsz. Azt megtettem én is, de nem meséltem róla senkinek.

A 14-ik születésnapom előtti napján, hirtelen meghalt édesanyám 59 éves korában. Ez volt az első nagy csapás az életemben, mert sokkal szorosabb volt vele a kapcsolatom, mint apuval. Nem tudom miért volt ez így, de tudom hogy nem az ő hibájából, mindennel megmutatta, hogy szeretett. Ezután rövidesen beindult a kamaszkor, és rájöttem, hogy jobban vonzódom a fiúkhoz, mint a lányokhoz. Ez úgy történt, hogy elkezdtem fantáziálni romatikus – inkább, mint kifejezetten szexuális jellegű – kapcolatokről, és hirtelem észrevettem, hogy én vagyok a lány a képben, aki fiúval csókolózik. Lehet, hogy voltak korábban előzményei ennek, például, tetszett ha férfit ing nélkül láttam, de nem volt ez tudatos bennem. Mindenesetre, egyáltalán nem tetszett nekem ez a dolog, bár ezt sem mondtam meg senkinek. Titoknak kellett maradnia. Édesanyám halála után alig egy évvel, újra megnősült apu. Azért nehezteltem rá. Mostoha anyámnak is volt egy fia, nálam egy évvel fiatalabb, és eléggé kezelhetetlen. Törvénytelen gyerek volt, anyja és nagymamája nevelték, nem volt számára férfi példakép, később ki is derült, hogy a zongoratanárja molesztálta, mégis én lettem a meleg – az nekem megmagyarázhatatlan. Mégsem járt sokkal jobban, mert szektához (Jehova tanuihoz) csatlakozott, az pedig, más történet. Nem nagyon boldogultam az új családi körülményekkel.

Úgy reagáltam ezekre a dolgokra, hogy elzárkóztam. Úgyis csendes gyerek voltam. Nincsenek édestestvéreim, az iskolában kevés közeli barátom volt. Csak írtam a házi feladatot, néztem a tévét, olvastam könyveket, otthon maradtam. Inkább csak a szüleimmel mentem el otthonról. És természetesen vasárnap mindig mentünk a gyülekezetbe. Apu az új feleségével elkötelezett keresztyének voltak, emlékszem, hogy hétköznap mindig mentek imaórára.

Közben gimnazista koromban próbálkoztam lányokkal „randizni”, persze azért, mert ez illet, de igazándiból semmit nem éreztem irántuk. Egyre jobban vonzódtam a fiúkhoz, de annak idején még nem tettem több lépést.

A gimnáziumban is jó tanuló voltam, és University College London (UCL) fölvett kémia szakra 1972-ben. Néhány hét után igazán kezdtem élvezni az egyetemi életet. Barátkoztam, kibontakoztam, hamar találkoztam keresztyénekkel a kollégiumban, ahol elsősként éltem. Szívesen töltöttem időt velük, mert aranyosak voltak, normálisak, ráadásul én is keresztyén voltam, csak nem igazán. Azt hittem, hogy keresztyén vagyok amiatt, ami történt velem 12 évesen. A barátaim, pedig, úgy beszéltek Jézusról, mintha valójában ismernék, és azt nem igazán értettem annak idején.

Hittem Istenben és Jézusban, hittem hogy igaz az evangélium, azaz – a gospel, a jó hír - mert azt mondták nekem a szüleim. Fejemben voltak az evangélium alapjai is. Tudtam, hogy van Isten, és hogy a názáreti Jézus az Ő Fia. Tudtam, hogy ez a Jézus 2000 évvel ezelőtt meghalt a kereszten az emberek bűnéért, de nem maradt meg a sírban, hanem fel is támadt a halálból és most is él. Ez viszont, csak a fejemben volt, és nem volt élő kapcsolatom az Úrral.

(folytatás következeik)