Többször
szóltak nekem mostanában, hogy ne mondjam azt, hogy meleg vagyok,
hanem azt, hogy voltam. Az angol nyelvű Facebook csoportokban is
olvastam olyan vitát, hogy egy megtért keresztény ne alkalmazza
magára a „gay” szót, mert nem illik, ráadásul félreérthető
is lehet. Aztán, vannak a különböző „oldalúak” (A, B, C, Y,
X), eltérő véleményei is.
Tehát,
ha merném megmondani azt, hogy meleg vagyok, mit is értek ezalatt?
Számomra a „gay” szó semleges, nem sértő jelző, ami azt
jelenti, hogy valaki homoszexuális, azaz, hogy saját neméhez
vonzódó (SNV) egyén. A három kifejezés azonos jelentésű, az
érzésekre, orientáltságra utal, anélkül, hogy valami mást is
árulna el, mint például, az illető cselekvéséről,
párkapcsolat/á/airól. Ráadásul, mindenki tudja, hogy mit jelent
a gay szó, rövid és tömor (a meleg sem sokkal hosszabb), de ha
azt mondom (amit javasolnak), hogy B oldalú SNV keresztény vagyok,
ki tudja, főleg ha heteró, hogy az mit jelent? (Kipróbáltam az
angol barátaimmal, nem tudták).
Tehát,
egy keresztény embernek szabad ezt megmondani?
A
helyzet az, hogy erről nem ír semmit a Biblia, egyáltalán nem
foglalkozik a szexuális orientáltság kérdésével. Csak azt
mondja, hogy az a férfi, aki lefekszik egy másik férfival
(arszenokoitész) nem örökli Isten országát (I.Kor. 6,9), de
vannak olyanok, akik így értik a „gay” szót – mint olyan
valaki, aki gyakorolja is a melegségét.
Tehát
mit mondjak? Ha valaki azt gondolja, hogy meleg = arszenokoitész,
akkor nem vagyok az. Ha azt, pedig, hogy meleg = saját neméhez
vonzódó, de itt áll meg a menet, akkor igen.
Vannak
olyanok is, aki azt mondják, hogy még azt sem szabad vallani, hogy
vonzódom a saját nememhez, mert az identitásom az, hogy
Krisztusban vagyok. Szerintem az non sequitur, de fejtsük meg.
Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy az identitásom krisztusi, meg
vagyok váltva, megigazultam, meg vannak bocsátva a bűneim. De az
tényleg azt jelenti, hogy semmilyen más jelzőt nem szabad magamra
használni? A Biblia tényleg azt mondja, hogy Krisztusban nincs
zsidó se görög, nincs rabszolga se szabad, nincs férfi se nő
(Galata 3, 28), de az nem azt jelenti, hogy ezek a különbségek nem
maradnak fenn a megtérés után. Az identitásom Jézus Krisztusban
van, de mégis az marad, hogy angol vagyok, férfi, fehérbőrű,
vegyészmérnök, többnyelvű, és ráadásul vonzódom a saját
nememhez.
Tehát,
ha azt mondom, hogy meleg vagyok, én úgy értem, hogy ez nem az
identitásom, nem azonosulás egy bűnnel, hanem egyszerűen egy
tulajdonságom, egy része annak, ami jelemez engem.
Magyarok,
segítsetek nekem ebben! Mégis angol vagyok, és ezt mind az angol „gay”
szóra gondolva írtam. Általában hogyan értik az emberek a
„meleg” szót? Orientáltság vagy gyakorlat? Illik ezt
használni, vagy nem? Valami mást kéne kitalálni és ha igen,
akkor mit?
Írjatok
kommentet, de ha inkább névtelenül, akkor e-mail-t ide:
lgbthope@vekker.eu
pár napja életem első pszichológia szakos előadásán ültem és kommunikációról hangzott el, hogy két kommunikáló fél között nem csak vevő, fogadó, csatorna és üzenet van, de a valóság közös értelmezésének halmaza is. ez utóbbi nélkül nincs célt érő kommunikáció. A meleg/ gay szó kapcsán azt gondolom, hogy aki kommunikál, nem csak leírója az általa ismert valóságnak, de a nyelvvel aktívan létre is hozója valóságnak. Az egyszerűség kedvéért nevezzük homofóbnak azt, aki nem engedné meg azt, hogy egy meleg keresztény ember magát melegnek nevezze. (még ha történetesen nem is kívánja megélni a nemiségét nemi, vagy romantikus módon). Ez az illető a nyelvnek ezt az aspektusát gyakorolja: negligálja a valóságnak azt a szeletét, amiről nem akar tudomást venni, és egyfajta spirituális, kulturális imperializmussal hatalmat gyakorol a nyelven keresztül is. "SSA-ban (same sex attraction) szenved" - ez meg már egy patologizáló nyelvezet. tetszetős három betűs rövidítés, mint a TBC, HIV, és így tovább, reméljük erre is lesz oltás, ugye. ezt a hangulatot hordozza, nem véletlenül, hanem szándékosan. a nyelvvel kifejezzük a valóságról alkotott elképzelésünket. kérdés, hogy reaktívnak, vagy proaktívnak kell-e lennie egy meleg kereszténynek, aki a saját bőrét vitte a vásárba, amikor felhatalmazott másokat, hogy kommunikáljanak vele az előbújása révén. Szerintem az önreprezentáció elidegeníthetetlen jog, hogy kiki maga találjon nevet, jelzőt, leírást magára, az élettapasztalatára és ez nem heteroszexuális keresztények előjoga. a terminológia feletti csata a valóságértelmezés feletti csata színtere.
VálaszTörlés