Öngyilkosságra gondolva

Sok meleg kereszténytől hallottam, vagy olvastam, hogy volt egy olyan időszak az életében, mikor azt gondolta, hogy az öngyilkosság lesz az egyetlen megoldás számára. Velem is így történet, sok évvel ezelőtt. A következő bejegyzést írt egy fiatal srác egy Facebook oldalon, tavaly ősszel, iskolakezdés előtt:

»Ma életemben először komolyan gondolkodtam azon, hogy öngyilkos leszek.

Feküdtem az ágyban, próbáltam elaludni, és csak az forgott a fejemben, hogy jövő hónapban visszamegyek főiskolára. Egy másik keresztény főiskolára fogok járni, és azon gondolkodtam, hogy mi lesz ha még több évet pazarlok el azért, mert kénytelen leszek ott hagyni az iskolát, úgy, mint múltkor, mert kiderül, hogy vonzódom a saját nememhez? Aggódok, mert megint egyedül leszek barátaim nélkül. Aggódok, mert új szobatársaim lesznek, a velejáró küzdelmekkel együtt. És az ágyban feküdve, megrémültem attól, hogy megint nem lesz az egészből semmi.

Most későn fönt vagyok, és próbálom a figyelmemet elvonni, mert nem akarok újra egyedül lenni a gondolataimmal. Félórán át az öngyilkosság tűnt az egyetlen lehetőségnek, mielőtt újra vettem uralmat a gondolataimon. Olyan bénának érzem magam, semmi fontos dolgot soha nem sikerült megvalósítanom, annyi időt pazaroltam el mert valamit akartam elérni, és a végén semmit nem jelentett. Rettegek attól, hogy visszamegyek főiskolára, nem akarok az életemből még két évet eldobni. Meg akarok halni, megszabadulni az élet fájdalmaitól. Jézussal akarok lenni a mennyben. Belefáradtam abba, hogy nap mint map felébredek és azzal kell küzdenem, hogy inkább a férfiakhoz vonzódom, nem a nőkhöz. Belefáradtam abba a félelembe, hogy kiderül a saját nememhez való vonzódás. Belefáradtam abba, hogy harcolok olyan erős vágyaim ellen, amelyek számomra olyan jóknak tűnnek.

Pillanatnyilag nehezen bízok Istenben. Nem akarok föladni, tudom, hogy az nem segít. Csak annyit tehetek, hogy visszatérjek a Bibliához, és felélesztem a Tőle kapott ígéreteket, és könyörgök segítségéért.

„Mert csak én tudom, mi a tervem veled - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok neked.” (Jeremiás 29,11)

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket célja szerint elhívott.” (Róma 8,28)

„Dicsérlek, mert csodálatos módon teremtettél.” (Zsoltárok 139,14)

„Hadd örüljek megint szabadításodnak! Tégy újra engedelmessé engem!” (Zsoltárok 51,12)

Ezekkel az igékkel imádkozom most. Most már nem örülök többé a szabadításomnak.

Nem tudom miért mondom ezeket. Talán azt akarom, hogy valaki tudja, mi történt. Engem megijesztett, mikor rájöttem, mire készültem. Alig telik el egy hónap, és újra támad valami hitbeli válság számomra. Valóban bízok-e Istenben, ha kétségbe vonok mindent, amit mondott nekem? Állandóan azon gondolkodom, találhatok-e boldogságot ha megszegem a parancsolatait? Azt akarom, hogy szűnjenek meg a kétségeim, de nem tudok odáig eljutni.«

A jó hír az, hogy az új főiskolája jó megy neki. Jó gyülekezetet talált, coming-out-olt barátoknak, tanároknak, és támogatják, nem bántják.

Azért fontos, hogy mindenki találjon valakit, akiben bízik, akivel megoszthatja a gondjait.

Ha valakinek haszonló tapasztalata, gondja van, írjál kommentet, vagy e-mail-t ide:

lgbthope@vekker.eu