Lehetek egyszerre keresztény és meleg?

Mostanában több véleménnyel találkoztam ezzel kapcsolatosan. Az utóbbi félév alatt, mióta Isten a szívemre helyezte, hogy foglalkozzam (újra) ezzel a témával, régi barátokkal beszélgettem, fokozatosan „előbújtam”, coming outoltam újaknak, és „felvállaltam” azt, hogy szeretnék szolgálni az LMBT területtel érintett keresztények felé.

Az ilyen beszélgetések nyomán egyrészt döbbenetes volt számomra, hogy hányan ezen ismerőseim közül tényleg személyesen érintettek valamilyen szinten, módon – családtag, barát, munkatárs, ő maga – arra később visszatérek... Másrészt az is, hogy olyan kereszténnyekkel is találkoztam – „otthon”, nyugat Európában – akik arra biztattak, hogy érezzem jól magam, manapság senki nem foglalkozik azzal, talán még Isten sem, hogy kivel fekszik le az ember… „Itthon” Magyarországon, viszont, azt a tanácsot kaptam, hogy ne mondjam el senkinek, mert biztos megvernek.

Szélsőségek tehát vannak, amelyeket majd tárgyalunk...

Fiatal koromban valamennyire egyszerűbb volt a helyzet. Bár egyetemista éveim alatt belekeveredtem meleg kapcsolatokba, tudtam, hogy ha megtérek, keresztény akarok lenni, Jézus Krisztus tanítványaként ezt abba kell hagyni. Eszembe se jutott volna, hogy ezt folytatni lehet, hogy Isten biztos legyint rá. Ez az akkoriban számomra kemény követelmény vissza is tartott a megtéréstől, amíg Isten engem valamilyen más, körbevezető úton meg nem talált. Az újjászületésem, kicsit később a bemerítés és a szentlélek-keresztség által teljesen megváltozott minden számomra. Semmi nincs a világon, ami jobb annál, mint Isten jelenlétében lenni, ebbe belemerülni, megengedni, hogy Ő megérintsen és szolgáljon felém. Egy héttel a szentlélek-keresztségem után a Szent Szellem késztetésére „előbújtam” a két imatársamnak, akik átöleltek, szerettek, és imádkoztak értem. Az egyik később hozzám jött feleségül, és azt gondoltam/gondoltuk, hogy az egész őrültségnek vége van.

Mikor végre leszálltam a plafonról, viszont, rájöttem, hogy a kísértések a homoszexuális területen nem szűntek meg, és ha őszintén bevallom, mind a mai napig sem. Először az, amit ösztönösen tudtam, aztán megtérésem után a bennem lakozó Szent Szellem, későbbi tanulmányaim során pedig a Biblia mondanivalója, mind meggyőzött arról, hogy ha Jézus tanítványa vagyok, nem lehet szexuális kapcsolatom egy másik férfival, bár mennyire kívánatosnak, jónak, „normálisnak” tűnne, és bár mennyire „hűséges” lenne.

Tehát a válasz a címben levő kérdésre nemleges. Vagy az egyiket, vagy a másikat föl kell adni. Ez természetesen néha hatalmas konfiktust jelent, mert úgy tűnik sokszor, hogy az ember vágyai két ellenkező irányba húzzák. Eddig mindig Isten (meg)győzött, és azt is mondom, hogy megéri. Istennel járni a legjobb dolog a világon.

Nohát! Azért írom ezt a blogot, mert teljes mértékben meg vagyok győződve arról, hogy odakint, a gyülekezetekben, a keresztény kultúrában, nagyon sokan vagytok/vagyunk, akik ugyanazon a véleményen, meggyőződésen vagytok, mint én, de mégis ugyanazokkal a kísértésekkel, nem kívánatos érzésekkel küszködtök. Sokszor, viszont, nem merjük elmondani, bevallani senkinek, hogy mivel küzdünk. Nektek szeretnék, lehetőségeim szerint, segíteni.

Ha szükségetek van hallgató fülre, írjatok megjegyzést. Várom a visszajelzést.