Mit mond a Biblia a homoszexualitásról? - 2. rész

Az egyik korábbi bejegyzésemben tárgyaltam az ószövetség mondanivalóját a homoszexualitásról. Összefoglalva, arra jutottunk el, hogy: ,a mózesi törvény kifejezetten tiltja, hogy férfi háljon férfival, és halálbüntetést szab ki ennek megszegésére. A két történelmi esetből, pedig, azt tanuljuk, hogy a homoszexuális aktus az olyan valami, amelyet elvetemült, gonosz szándékú emberek terveznek, és e miatt elveszik Istentől a méltó büntetést, ítéletet.’

Folytassuk ezt a témát az újszövetségi igékkel. Először azt kéne mondanom, hogy a homoszexualitással kapcsolatos tételek csak bűnlistákon szerepelnek, ráadásul, nemis minden újszövetségi bűnlistán. A Biblia nem emeli ki ezt a dolgot, mintha valami egyedi, minden másnál rosszabb jellemzője lenne az elesett emberi természetnek, „a szarx-nak”, hanem együtt sok minden mással is említi, mint pl. kapzsiság, viszálykodás, rágalmazás, irigység, harag (pl.: 1.Kor 6,29-31; Gal 5,19-21).

Mind a három idetartozó igevers Pál apostol írásaiban található. A római levélben Pál hosszasan kifejti azt, hogy mind a zsidó, mind a görög/római/pogány emberek rabszolgái a bűnnek. Amit mond itt az első részben, jellemző volt a görögökre, rómaiakra, de a zsidók sem voltak jobbak a Deákné vásznánál – emlékezzünk a benjáminiták esetére (Bírák 19).

Egyébként, az egyik kedvenc Bibliatanítóm Steve Gregg, és mindenképpen ajánlom a római levélről szóló sorozatát (angolul…): https://www.youtube.com/watch?v=4t1nzpsjzFU&t=9s

Ezt írja Pál:

„Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban.” (Római levél 1,25-27)

Itt azt is meg kéne mondani, hogy ez a Bibliában az egyetlen vers amely – még érintőlegesen is – utal a női homoszexualitásra, a leszbikus kapcsolatra.

Ez a szakasz része Pál érvelésének, miszerint kimutatja, hogy minden ember bűnös, és szüksége van a Megváltóra. És ez az állapot a következménye annak, hogy az emberek, annak ellenére, hogy ismerték Istent és akaratát, elfordulatak Tőle – elsőször Ádám, Éva, később a zsidók, akiknek birtokukban volt a törvény – és bálványokat imádtak. Ennek a bálványimádásnak egyik aspektusa a romlott szexuális viszonyok, de vannak mások is: „Ezért tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, viszálykodással, álnoksággal, rosszindulattal; besúgók, rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok.” (Róma 1,29-31)

Aztán ezt olvassuk ezekről az emberekről: „Ők ugyan megismerték Istennek azt az elhatározását, hogy akik ilyeneket cselekszenek, méltók a halálra, mégis nem csak maguk cselekszik ezeket, hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket művelnek.” (Róma 1,32).

Tehát, ez az ige sem áll positívan a homoszexualitáshoz. Van még két újszövetségi rész, amelyet legközelebb nézünk