Mit mond a Biblia a homoszexualitásról?

Az igazság az, hogy nem sokat. Amit mond, viszont, az egyáltalán nem pozitív. Jézus nem mondott semmit a homoszexualitásról – mondják / hangsúlyozzák elsősorban azok, akik keresztényként akarják „jóváhagyni”, igazolni ezt az életmódot. Arra majd visszatérünk. Igaz, hogy konkrétan nem foglalkozik vele Jézus, de amit mégis mond, mindenképpen releváns a témára – majd arra is visszatérünk.

Összesen hét Biblia szakasz konkrétan említi, érinti a homoszexualitást, ezek közül négy ószövetségi, három pedig újszövetségi ige. Nézzük először az ószövetséget:

Az első rész, Sodoma és Gomora pusztításáról szóló történet, amely I.Mózes 18,16 – 19,29-ben olvasható. Érdemes az egészet elolvasni, de itt a lényeg: „Lefekvés előtt a város férfiai, a sodomaiak, körülvették a házat; ifjak és öregek, az egész nép kivétel nélkül. Bekiáltottak Lótnak, és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak, akik hozzád jöttek éjszakára? Hozd ki őket hozzánk, hadd ismerjük őket.” (I.Mózes 19,4-5) (Ha nincs másképpen megadva, az idézeteket a BibleGateway nevű weboldalon található új magyar fordításból vettem - www.biblegateway.com)

Hát, nem csupán „ismerkedés”-ről van szó itt. A héberben az ismer szó (jáda‘ - יָדַע) gyakran a szexulális aktust jelenti, vö.: „És Ádám ismerte Évát, a feleségét, és terhes lett...” (I.Mózes 4,1 – héber alapján). Itt Sodoma férfiai mind meg akarták erőszakolni a vendégeket, és Isten, nem csupán e gonoszság miatt, de e miatt is, elpusztította a várost.

Következik két tétel a mózesi törvényből: „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az.” (III.Mózes 18,22); „Ha valaki férfival hál úgy, ahogyan asszonnyal szoktak hálni, mivel utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérük rajtuk.” (III.Mózes 20,13).

Igazán nem kell itt sok kommentárt hozzá fűzni, eléggé egyértelmű a dolog.

Az ószövetség kr. e. III. sz. Szeptuaginta (LXX) görög fordításában, mindkét versben szerepel az ἄρσενος (arszenosz - férfi) és a κοίτη (koité - ágy) szó. Tehát, olyan valakiről van szó, aki férfi létére, ágyba fekteti a másik férfit, és azt teszi vele, amit asszonnyal szoktak.

Erre visszatérünk, ha tárgyaljuk az újszövetségi igéket.

Az utolsó ószövetségi szakasz, amely erre a témára vonatkozik, a Bírák 19-ben található. Hasonlóan a Sodomában történtekhez, de most Isten népe között, a Benjámin törzsének egyik városában, a helybeli férfiak meg akarnak erőszakolni egy odaérkezett férfi vendéget. Megint érdemes az egész szakaszt elolvasni, de itt egy részlet: „Miközben ők jól érezték magukat, a város férfiai, elvetemült emberek, körülvették a házat, az ajtóhoz tódultak, és ezt mondták annak az öregembernek, a házigazdának: Hozd ki azt a férfit, aki a házadba jött, hadd ismerjük őt. Akkor kiment hozzájuk az az ember, a házigazda, és ezt mondta nekik: Atyámfiai, ne tegyetek rosszat, hiszen az én házamba jött ez a férfi, ne kövessetek el ilyen gyalázatos dolgot!” (Bírák 19,22-23) A történet folytatása bonyolult (Lásd: Bírák 19-20), de az erőszakoskodás miatt, az Úr mégis ítéletet hoz Benjáminra, a népe többi törzse által.

Tehát, összefoglalva az ószövetségi hozzáállást a homoszexualitáshoz: a mózesi törvény kifejezetten tiltja, hogy férfi háljon férfival, és halálbüntetést szab ki ennek megszegésére. A két történelmi esetből, pedig, azt tanuljuk, hogy a homoszexuális aktus az olyan valami, amelyet elvetemült, gonosz szándékú emberek terveznek, és e miatt elveszik Istentől a méltó büntetést, ítéletet.

Természetesen, a „revizionisták”, akik „jóváhagyják” a meleg kapcsolatot, azzal a feltétellel, hogy hűséges, mind ezekre magyarázatot találnak, hogy miért nem jelenti Isten Igéje azt, amit mond. Ezzel itt nem foglalkozom, visszatérek erre, ha szükség lesz rá.

Egy további bejegyzésben rátérünk az újszövetségi tanításra, amely egyáltalán nem különbözik az ószövetségitől.

Lehetek egyszerre keresztény és meleg?

Mostanában több véleménnyel találkoztam ezzel kapcsolatosan. Az utóbbi félév alatt, mióta Isten a szívemre helyezte, hogy foglalkozzam (újra) ezzel a témával, régi barátokkal beszélgettem, fokozatosan „előbújtam”, coming outoltam újaknak, és „felvállaltam” azt, hogy szeretnék szolgálni az LMBT területtel érintett keresztények felé.

Az ilyen beszélgetések nyomán egyrészt döbbenetes volt számomra, hogy hányan ezen ismerőseim közül tényleg személyesen érintettek valamilyen szinten, módon – családtag, barát, munkatárs, ő maga – arra később visszatérek... Másrészt az is, hogy olyan kereszténnyekkel is találkoztam – „otthon”, nyugat Európában – akik arra biztattak, hogy érezzem jól magam, manapság senki nem foglalkozik azzal, talán még Isten sem, hogy kivel fekszik le az ember… „Itthon” Magyarországon, viszont, azt a tanácsot kaptam, hogy ne mondjam el senkinek, mert biztos megvernek.

Szélsőségek tehát vannak, amelyeket majd tárgyalunk...

Fiatal koromban valamennyire egyszerűbb volt a helyzet. Bár egyetemista éveim alatt belekeveredtem meleg kapcsolatokba, tudtam, hogy ha megtérek, keresztény akarok lenni, Jézus Krisztus tanítványaként ezt abba kell hagyni. Eszembe se jutott volna, hogy ezt folytatni lehet, hogy Isten biztos legyint rá. Ez az akkoriban számomra kemény követelmény vissza is tartott a megtéréstől, amíg Isten engem valamilyen más, körbevezető úton meg nem talált. Az újjászületésem, kicsit később a bemerítés és a szentlélek-keresztség által teljesen megváltozott minden számomra. Semmi nincs a világon, ami jobb annál, mint Isten jelenlétében lenni, ebbe belemerülni, megengedni, hogy Ő megérintsen és szolgáljon felém. Egy héttel a szentlélek-keresztségem után a Szent Szellem késztetésére „előbújtam” a két imatársamnak, akik átöleltek, szerettek, és imádkoztak értem. Az egyik később hozzám jött feleségül, és azt gondoltam/gondoltuk, hogy az egész őrültségnek vége van.

Mikor végre leszálltam a plafonról, viszont, rájöttem, hogy a kísértések a homoszexuális területen nem szűntek meg, és ha őszintén bevallom, mind a mai napig sem. Először az, amit ösztönösen tudtam, aztán megtérésem után a bennem lakozó Szent Szellem, későbbi tanulmányaim során pedig a Biblia mondanivalója, mind meggyőzött arról, hogy ha Jézus tanítványa vagyok, nem lehet szexuális kapcsolatom egy másik férfival, bár mennyire kívánatosnak, jónak, „normálisnak” tűnne, és bár mennyire „hűséges” lenne.

Tehát a válasz a címben levő kérdésre nemleges. Vagy az egyiket, vagy a másikat föl kell adni. Ez természetesen néha hatalmas konfiktust jelent, mert úgy tűnik sokszor, hogy az ember vágyai két ellenkező irányba húzzák. Eddig mindig Isten (meg)győzött, és azt is mondom, hogy megéri. Istennel járni a legjobb dolog a világon.

Nohát! Azért írom ezt a blogot, mert teljes mértékben meg vagyok győződve arról, hogy odakint, a gyülekezetekben, a keresztény kultúrában, nagyon sokan vagytok/vagyunk, akik ugyanazon a véleményen, meggyőződésen vagytok, mint én, de mégis ugyanazokkal a kísértésekkel, nem kívánatos érzésekkel küszködtök. Sokszor, viszont, nem merjük elmondani, bevallani senkinek, hogy mivel küzdünk. Nektek szeretnék, lehetőségeim szerint, segíteni.

Ha szükségetek van hallgató fülre, írjatok megjegyzést. Várom a visszajelzést.