Csendes nap - Malenovice

Múlt hétvégén csendes napon vettem részt más B-oldalú keresztényekkel. Csehországba jöttünk nyolcan, különböző európai országokból, Angliától Moldováig. Én autóval utaztam, Szlovákián keresztül, ahol fölvettem az egyik résztvevőt, és az utolsó szakaszt együtt tettük meg – jó is, mert bonyolult volt az út és ő olvasta a térkép, és kérdezte az utat, mikor egyszer eltévedtünk.

Az az utolsó szakasz Žilina és Malenovice között a hegyeken keresztül gyönyörű szép volt.

Megérkeztünk péntek délután, a többiek kicsit később. Addig csak kettőjükkel találkoztam, de nagyon könnyű volt ismerkedni, és késő estig beszélgettünk.

Szombat délután „kirándultunk” amely azt jelentette, hogy fölmásztunk az 1.300 méteres Lysá Hora nevű hegy tetejére, amely igen nagy kihívást jelentett számomra, de közben beszélgettünk, Kofolát ittunk, valamit Radagast sört a tetején.

Lefelé igen meredek ösvényen jöttünk, amely félelmetesebb volt mint felfelé.

Vasárnap izomlázam volt, és sokkal inkább lazítottunk. Gulyáslevest is főztem vacsorára (többen vállaltunk egy-egy étkezést). Este imádkoztunk egymásért, és mindenki nyitott és őszinte volt.

Hétfő délben kellett elbúcsúzni egymástól, pedig szívesen maradtunk volna hosszabb időre.

Vasárnap este, arra jöttem rá, hogy hosszú ideje nem éreztem magam olyan jól, mint ezen a hétvégén. Teljes békességem volt. Olyan jó volt együtt, beszélgettünk mindenféléről, az ételekről, a nyelvekről, az utazásról, a misszióról, a játékokról, de ugyanolyan könnyen a bizonyságokról és a melegségről is. Nevettünk, viccelődtünk, sírtunk, megértettük egymást.

Olyan jó tudni, hogy nem vagyok egyedül ezen az úton. Másokkal együtt lenni, személyesen, nemcsak a Facebook-on - bár az is nagy áldás – akik melegek, ugyanakkor evangéliumi keresztények, szeretik Istent, szolgálnak Jézusnak és másoknak. Nagy érték ez számomra, és a többiek számára is, elmondásuk szerint.

Örülnék annak, ha lenne olyan közösségünk Magyarországon is, értékes lenne másoknak is. Mit szóltok? Növeljük a B-oldalúak láthatóságát Magyarországon? Írjatok kommentet!

A Pride 50 éve

A Google szerint, ma 50 éves a pride mozgalom. Vannak, akik felháborodtak azon, hogy a Google egyáltalán meri ezt megemlíteni. De miért ne? Végül is, nagyon sok évfordulót jeleznek.

Két évvel ezelőtt, még eszembe se jutott volna, hogy valami pozitívat mondjak erről. Nem értettem egyáltalán, hogy miért támogatják ezt a jelenséget a B-oldalú keresztények, akik egyébként a tradicionális házasságot vallják, és minden meleg szexuális kapcsolatot elítélnek.

Viszont, tavaly beszélgettem egy 45 éves meleg férfival, az internet csodás eszközével, aki grúz, félti az életét, és emlékezteti a nyugati B-oldalúakat, akik ellenzik a Pride-ot, hogy csak ezeknek az aktivistáknak köszönhető, hogy egyáltalán mi (B-oldalúak is) merjük bevallani, hogy mi is melegek vagyunk. Rájöttem, hogy igaza van. Az ő országában, ha a melegek próbálnak felvonulni, akkor a grúz ortodox papok feluszítják a tömeget, hogy megverjék őket, mielőtt elviszik őket a rendőrök.

Azoknak a feketebőrű, meleg és transznemű személyeknek köszönhetem, akik annak idején a Stonewall nevű kocsmában fellázadtak az őket megvető, megverő rendőrök ellen, hogy már nem sütik meg az agyamat, nem végeznek lobotómiát rajtam, mint az 50-es években, hanem legalább jogom van létezni.

Persze, elismerem, hogy ma már minden sokkal túl messzire ment, de az indulás jogos volt.

Várom a visszajelzést, olyat, amit eddig nem kaptam.