GYIK - 2

Mivel házasságban éltél, nem vagy inkább biszexuális?

Biztos kiderült már, hogy „nem lettem hetero”. Az, hogy biszexuális vagyok-e? Ha őszinte vagyok, én sem értem, hogy mi vagyok már! Írtam a bizonyságomban, hogy még a megtérésem előtt is tetszett a leendő feleségem. Jó, normális házasságban éltünk, tehát a gyakorlat szempontjából mégis „hetero” voltam. Boldog voltam, ez nagyon jó időszaka volt az életemnek. Jó gyülekezetbe jártunk (Észak Wales-ben), egyetemen dolgoztam, vezettünk házicsoportot a faluban, ahol éltünk. Mind e közben, viszont, általánosságban, még mindig jobban tetszettek a fiúk.

9 év hazasság után, mikor Bibliaiskolán tanultam (Mattersey Hall, észak Angliában), visszafelé menet észak Írországból, balesetet szenvedtünk, és azonnal meghalt a feleségem. Ez volt a legrosszabb dolog, ami valaha történet az életemben. Én sem értem, hogy egy meleg pasi hogyan lehet annyire szerelmes egy nőben, hogy legalább 3 év kellett hozzá, hogy feldolgozzam ezt az esetet. És ez a gyász valóságos volt, nem hamis, nem játszott. Ezután Magyarországra költöztem, 22 évvel ezelőtt.

Egy évvel ezelőtt, Isten újra előhozta ezt a témakört az életemben. Sok minden történt velem az évek folyamán, sok csalódás, bántás ért, be voltam fagyva érzelmileg, de most olyan gyülekezetbe járok, ahol őszintén szeretnek, és elkedztem feloldódni. Ezzel egyidejűleg azt vettem észre, hogy már vannak olyan nők is, akikhez erősen vonzódom (végre, az én korosztályomban?) Úgy tűnik, hogy van egy olyan szituáció, amely ezt váltja ki – ha időt töltök egy férfi barátommal – és hala Istennek, vannak olyanok – és nagyon őszinték vagyunk egymáshoz, elmondjuk egymásnak a gondjaink, imádkozunk egymásért – akkor másnap észreveszem, hogy tetszenek a lányok. Viszont, ha sokáig egyedül vagyok, el kezdem magamat sajnálni, és nem olyan erős a kapcsolatom az Úrral, mindig visszatér a homoszexuális érzés. 

Tehát, hogy mi vagyok már, azt nem tudom. Azt pedig igen, hogy az Úr kezében vagyok és bizhatok abban, hogy jó uton vezet.

Rant - dühöngő, olyan is van.

I have not mentioned this before, but I have been asked to give my testimony at the meeting held concurrently with Budapest pride, and I have agreed to do so. That was on Saturday.

On Monday I had a great time praying and fasting with a good friend about all kinds of stuff that needs to change in Hungary.

Since then (it is now Wednesday night) I have had a really tough time. I realise this is not surprising as the enemy most certainly does not want me to take this step.

I was asked to give the testimony of my time in the gay lifestyle, my conversion, baptism in water, baptism in the Spirit, “coming out” and subsequent marriage. I have been asked not to admit that since then my sexual orientation has not changed much (though it has a bit), because that might not make things look good.

On Tuesday the enemy was saying things like: “What do you think you are doing? You say you have been delivered? Nothing has changed! You are still a fag! You know you couldn’t keep your eyes off that hot guy in the supermarket. You hypocrite!”

Then there are my well-meaning new Hungarian acquaintances thinking they can “fix” me. Giving me advice and quoting Bible verses, as though I had not heard everything multiple times over the last 40 years. So that has made me irritable and angry, I wish I just had someone to talk to, who would listen.

Despite much prayer, confession, tears, agony, depression, crying out to God, deliverance ministry, and finally acceptance, though I have been celibate for decades, I am still attracted to my own sex. However, through all this God has delivered me from the love of money, selfish ambition, envy, unforgiveness, holding grudges, lack of compassion, bitterness, and various other things. Were these any worse, or any better, than SSA, I wonder?

I just needed someone to talk to tonight. And I do not need you guys to “fix” me either, I just needed to say it, and someone to listen. That’s all.

Bizonyságtétel

Nagyon jó bizonyság, angolul megint :-(

https://www.youtube.com/watch?v=GPqczsZFNf4

Bizonyságom - II. rész

Tanulmányaim mellett, Londonban lakni jó volt, mert lehetőség volt koncertekre, színházba, operába járni – kedvezményesen diák igazolvánnyal. A zene jelentős szerepet játszott az életemben. Énekeltem az egyetemi énekkarban, és az operában, amit minden év második trimeszterében rendeztek. Időnként elmentem a keresztyén unió összejövetelére is, még kétszer-háromszor próbálkoztam a „megtérők imájával” is. Ez úgy történik, hogy egy összejövetelen elmondanak valamilyen üzenetet, amiben szerepel az evangélium. Aztán, kérik azoktól, akik elfogadják az üzenetet és keresztyének akarnak lenni, hogy mondjanak egy imát utánuk. A vezető elmondja, és a többiek ismétlik. Ennek nincs fix formája, de szerepel olyasmi benne, mint: „Istenem, hiszem, hogy te vagy. Hiszem, hogy Jézus Kristus a te Fiad. Köszönöm Jézus, hogy meghaltál értem a kereszten. Köszönöm, hogy most is élsz. Neked adom az életemet, kérlek, jöjj be a szívembe, és maradjál velem.” Ezzel próbálkoztam többször, de valóban semmi nem változott, és tovább ment az élet mint addig. Akkoriban ismerkedtem orvosi szakon tanuló diákokkal is, a kollégiumban laktak ők is. Az egyik – lány – tetszett, és meg is mondtam neki, de már volt barátja, és nem lett belőle semmi. Egy másik – fiú – kifejezetten felforgatta a szívem, de ez esetben nem szóltam semmit.

Közben felfedeztem néhány helyet, ahol a férfiak találkoztak alkalmi szexuális kapcsolatot keresni. Nagyon félénk voltam, és egy darabig csak néztem, hogy mi folyik ott. Viszont mikor másodéves voltam, 19 évesen, megszólított egy pasi. Beleegyeztem, és visszamentünk a lakására. 30 éves körül volt. Elég kellemes élmény volt. Kedves volt és gyengéd, egyáltalán nem aggresszív. Utána azt hiszem, valamennyire megkönnyebbültem, hogy végre valami megtörtént.

Azután elkezdtem kettős életet élni, normális egyetemista dolgokat csináltam az évfolyamtársaimmal és a rendes keresztyén barátaimmal, közben találkoztam férfiakkal alkalmi szex céljából. 1975-ben szereztem meg a kémia diplomát, utána egy évig szüneteltem, külföldre utaztam, és német nyelvet tanultam, mivel felgerjedt a nyelvek iránti érdeklődésem. Visszatértem a londoni egyetemre, és doktori fogozatra készültem fémszerves kémia területén, amit meg is szereztem 1980-ban. Annak idején nem voltak igazi céljaim. Űztem a tanulmányaim, de nem tudtam, mit akarok csinálni azután. Élveztem az egyetemi életet, időt töltöttem a barátaimmal, jártam zenei eseményekre, énekeltem a kórusban, könyveket olvastam, nyelveket tanultam. Ez időszak vége felé elég kemény volt a meleg szex függőségem, sokszor nem is tetszett már, üres és értelmetlen volt, de nem tudtam abbahagyni. Olyan mint a kábítószer függés talán, csak azzal nincs tapasztalatom.

Közben, Isten föltétlenül akart engem elérni. Még gimnazista koromban nevelőanyám minden nap imadkozott velem és öcsémmel, mielőtt elindultunk otthonról. Valószínűleg csak toleráltuk, ő pedig ragaszkodott hozzá. De azt is tudom, hogy apuval tovább is imádkoztak értünk, miután elköltöztünk otthonról. Isten úgy tudott megszólítani, hogy el kezdtem aggódni a jövőről. Ez a hideg háború idején történt, tehát, azon gondolkodtam, hogy mi lesz ha atomháború tör ki és minden elpusztul? El kezdtem érdeklődni az okkult próféciák irant, mint például Nostradamus és Jean Dixon, akik más-más korban éltek, és más-más dolgokat mondtak. Nostradamus egy 16-ik századi francia „próféta” volt, aki sok verset írt, amelyeket azóta próbálnak megfejteni és történelmi eseményekhez kötni. Az egyik négysoros versében azt jövendölte, hogy hatalmas háború lesz 1999-ben, legalább, így értelmezték az egyik általam olvasott könyvben¹ – akkoriban még 20 év volt hátra addig. Valóban felemésztett a félelem és a stressz, alig tudtam másra gondolni. Félelmeimről beszéltem néhány keresztyén barátommal, de azt gondolták, hogy megbolondultam. Az egyik azt jegyezte meg, hogy régen látott gyülekezetben. Ez elgondolkodtatott, és arra késztetett, hogy olvassam el a Bibliában a Jelenések könyvét – még mindig prófécia. Nem igazán találtam benne vigasztalást.

Ismertem az evangélium alapjait, égesz életemben szembesültem a keresztyénséggel, a gyülekezettel, az igehirdetésekkel, a vasárnapi iskolával. Hittem, hogy ez mind igaz, tudtam, hogy valóságos a szüleim hite – apu megtért, azaz – keresztyén lett - a második világ háború alatt. Egyszer történt, hogy Belgiumban – úgy emlékszem – motorral ment éjszaka, és olyan érzése lett, hogy meg kell állnia. Ovatosan ment előre és talált egy olyan drótot, amelyet két fa között feszítettek át a úton. Pont a nyaka magasságában volt. Nagypapám diakónus volt a Baptista gyülekezetben, apu bátyja pedig misszionárius volt Indiában és csodákat látott az élete folyamán. Például, apu mesélte, hogy nagybátyám olyan Biblia iskolába járt dél Wales-ben, ahol hitből kellett élniük, azaz, nem volt szabad anyagi támogatást kérni, csak imádkozni a szükségekért. Egyszer haza akart utázni vonattal, de nem volt pénze a jegyért. Elment az állomásra és egy férfi megszólította, hogy vesz neki jegyet. Nevelőanyám megtért mikor terhes volt a törvénytelen gyermekével, és ahogyan az történt, szintén csoda volt. Egyszer, késő este, Isten szólt egy jó barátnőjének, hogy azonnal menjen hozzá. Mikor odaért, pont elindult otthonról, mert meg akarta ölni magát. Rábeszélte, hogy ne tegye, és hamarosan azután, meg is tért. Tehát, a szükséges tények ahhoz, hogy keresztyén legyek, birtokomban voltak. Azt hiszem, hogy sokkal korábban tettem volna ezt a lépést, hogy elkötelezzem magam, csak meleg voltam és jól éreztem magam így, valamennyire. Tudtam, hogy ez bűn, senkinek nem kellett ezt megmondani nekem. Nem gondoltam, hogy Isten nem tud engem elfogadni, ha olyan érzéseim vannak, csak tudtam, hogy meg kell változnom. És most jött el az ideje!

1979 december közepén, fölmentem a hálószobámba abban a Wembley közelében található házban, ahol laktam annak idején egy pár egyetemistával, és az Úrnak ehhez hasonlót mondtam el: „Rendben Jézus, ezentúl komolyan veszlek!” Aztán lefeküdtem. Ez alig volt a sablonos „megtérők imája” ahhoz képest, hogy mit próbáltam mondani korábban, de ez alkalommal bizonyára szívből jött. Másnap mikor fölébredtem, eltűnt az összes félelem, stressz, szorongás, és teljes békesség töltött el. A gondolatom az volt: hű, ez tényleg valóság.

(folytatás következik)

Lábjegyzet:

¹L’an mil neuf cens nonante neuf sept mois

Du ciel viendra grand Roy deffrayeur

Resusciter le grand Roy d’Angoumois.

Avant après Mars régner par bonheur. (Nostradamus, Centuries X.72)

Kegyetlen az Isten?

Próbáltam magyarul írni, de most csak angolul folyt a szöveg, tehát: nyelvtanulóknak -

Isn’t God cruel to gay people? He makes them gay then tells them they either have to be celibate or marry someone they are not attracted to.

I am convinced that God is not cruel. Christians can be sometimes, but they will have to answer to God for that.

I am convinced that God did not make me gay (that will have to be material for another post), but “disorders” happen because we are fallen creatures living in a fallen world. That is why there is sin, disease, natural disasters and all kinds of suffering in the world. These are direct consequences of man’s sin, God did not design stuff this way.

God has given us various commandments, including those to abstain from various kinds of sin, like homosexual sex, for instance. I, however, would like to indulge in gay sex, because it feels right and good and loving, and so on.

So is God unfair to me, or cruel, or just wanting to spoil my fun?

I think it comes back to how I see God, based on what he has revealed in his word.

The Bible tells me that God is good (Mark 10:18), God is love (I.John 4:8) and that his law is perfect (Romans 7:12). I can conclude from this that he would not command me to do anything or abstain from anything which would cause me hurt or harm, but he always has something better for me than the thing that is forbidden.

It also comes back to what it means to be a Christian. Almost 40 years ago I decided that I wanted to take Jesus seriously. I have tried to understand what that means and how it works. If I believe in Jesus I have eternal life (I.John 5:13). I have been saved by grace through faith (Ephesians 2:8). I have also been redeemed, ransomed (Mark 10:45). So what does this mean?

The “faith” that I am saved by in the original NT Greek language is πἱστις – pistis. This involves believing certain facts, but it also means trust in a person, as well as faithfulness to that person. If I trust in Jesus, then I believe the things I have listed above, that he is good, loving, positively inclined towards me and wants the best for me. I believe that if he tells me not to do something then there is a very good reason for that, and I should trust that he knows what he is talking about because he is the creator, and I may well not know better than he does, because I am only a creature.

Redemption is a term which refers to the slave markets of the ancient world. I was a slave to sin, but God paid the price, the blood of Jesus, to buy me out of there. But that means I am now his slave, because he bought me. That means he is the boss and not me. He has every right to tell me what to do and expect me to do it, and he does not have to offer any explanations or reasons for his decisions. “You are not your own, you were bought with a price”, says the Apostle Paul (I.Cor. 6:19-20), interestingly enough, in the same chapter which condemns homosexual acts (v. 9).

Many people nowadays seem to want to be Christians, and have eternal life, but on their own terms and not God’s. I am sure it is no coincidence that Jesus said, “Why do you call me ‘Lord, Lord’, and do not do what I tell you?” (Luke 6:46).

I choose to believe that God knows best, he knows what he is talking about and there are reasons, good, loving reasons, for why he says what he does. I trust him, even if I do not understand everything. And that gives me peace.

GYIK - 1

Kaptam kérdéseket mostanában - nem föltétlenül gyakran - de ezekkel is foglalkozzunk:

Mik a különböző oldalú LMBT keresztények, és melyik oldalt képvisel a blogom?

Nemrég beszéltem egy olasz pasival (Facebook-on), akivel három közös vonásunk van. Hívők vagyunk, fordításokkal foglalkozunk, és vonzódunk a saját nemünkhöz. Ő tette fel nekem azt a kérdést, tudom-e mi az A, a B és az X oldalú meleg hívő. Mivel nem tudtam, megmagyarázta. Azóta más forrásból találkoztam ezekkel. Bár tudtam, hogy létezik ez a három nézet, szerintem hasznos, ha így definiáljuk, mert akkor tudjuk, hogy miről beszélünk.

Az A oldalú az, aki teljes mértékben elfogadja a melegségét, és a kereszténységével kompatibilisnak tartja. Így lenne, például, a Matthew Vines-féle revizionista szempont, amely bár elutasítja a kicsapongó életet, elfogadja azt, ha valaki házassághoz hasonló, hűséges kapcsolatban él egy azonos nemű partnerrel, akkor ez Isten szemében is rendben van, és e képpen átmagyarázzák a Szentírást is (lásd, pl.: https://www.youtube.com/watch?v=HyVvjAdbaaQ&t=3s; Magyarországon az „Öt kenyér” http://www.otkenyer.hu/ és a „Mozaik közösség” http://www.mozaikkozosseg.org/ képviselik ezt az oldalt).

A B oldalú olyan lenne, aki bár beletörődik abba, hogy vonzódik a saját neméhez, elfogadja a Biblia hagyományos magyarázatát, hogy Isten egy olyan aktust elítél, és e szerint tartózkodik a homoszexuális kapcsolattól és vagy egyedülállóként, cölibátusként éli az életét, vagy házasodik egy másik nemű társsal. Az olyan nem föltétlenül törekszik, ragaszkodik a változáshoz, nehogy belepusztuljon ha nem lesz belőle totál hetero. Ilyen lenne, például, a Sam Allberry által képviselt „Living Out” nevű angliai központú szolgálat (lásd, pl.: https://www.youtube.com/watch?v=VnVskwil3Z4; http://www.livingout.org/).

Az X típusú, viszont, azt képviseli (ha jól értettem), hogy a változás Isten által mindig elérhető. Törekedni kell az orientáltság teljes megváltoztatására, és a házasságra. Ilyen lenne (megint, ha jól értettem), a „Pure Passion” amerikai szolgálat: https://www.youtube.com/watch?v=VKSFPdyH8x4).

Bár tudom, hogy a változás Isten által lehetséges, és örülök neki, ha valaki ezt tapasztalja, és azt is mondom, hogy megtérésem után azt vártuk a feleségemmel, hogy soha többé nem lesz olyan gondom, de sajnos hosszú távon nem így lett. Voltak olyan időszakok, hogy annyira zavart ez, és kiáltottam az Úrhoz, hogy vagy vedd ezt el tőlem, vagy engedje meg, hogy meghaljak. Az egyik sem történt, és még mindig itt vagyok. Később egyszerűen csak beletőrödtem, hogy ilyen vagyok és élni kell vele.

Azóta, kb. egy éve, hogy Isten elkezdi meggyógyítani a szívemet a szeretetével, és már régóta nem györcsölök azon, ha tetszik egy szép fiú, észreveszem magamon, hogy elindultam a skálán legalább a biszexuális orientáltság felé. És ha tetszik egy szép lány, nem érzem magam zavarban, sőt, nagyon is örülök neki.

Tehát, a fenti kérdésre válaszolva, leginkább B oldalú vagyok, Biblia ellenesnek tartom az A oldalt, de nyitott vagyok az X típusú verzióra is, feltéve, hogy nem éreztetik azokkal, akik nem változnak meg, hogy a kísértés, amit éreznek, önmagában bűn, akkor is ha nem engednek neki – mert olyan szélsőség is van, és azt is Bibila ellenesnek tartom. Bár mindenkivel szívesen tárgyalok, és szeretettel várunk itt mindenkit, a blogom kifejezetten a B oldalt képviseli.

Mit mond a Biblia a homoszexualitásról? - 2. rész

Az egyik korábbi bejegyzésemben tárgyaltam az ószövetség mondanivalóját a homoszexualitásról. Összefoglalva, arra jutottunk el, hogy: ,a mózesi törvény kifejezetten tiltja, hogy férfi háljon férfival, és halálbüntetést szab ki ennek megszegésére. A két történelmi esetből, pedig, azt tanuljuk, hogy a homoszexuális aktus az olyan valami, amelyet elvetemült, gonosz szándékú emberek terveznek, és e miatt elveszik Istentől a méltó büntetést, ítéletet.’

Folytassuk ezt a témát az újszövetségi igékkel. Először azt kéne mondanom, hogy a homoszexualitással kapcsolatos tételek csak bűnlistákon szerepelnek, ráadásul, nemis minden újszövetségi bűnlistán. A Biblia nem emeli ki ezt a dolgot, mintha valami egyedi, minden másnál rosszabb jellemzője lenne az elesett emberi természetnek, „a szarx-nak”, hanem együtt sok minden mással is említi, mint pl. kapzsiság, viszálykodás, rágalmazás, irigység, harag (pl.: 1.Kor 6,29-31; Gal 5,19-21).

Mind a három idetartozó igevers Pál apostol írásaiban található. A római levélben Pál hosszasan kifejti azt, hogy mind a zsidó, mind a görög/római/pogány emberek rabszolgái a bűnnek. Amit mond itt az első részben, jellemző volt a görögökre, rómaiakra, de a zsidók sem voltak jobbak a Deákné vásznánál – emlékezzünk a benjáminiták esetére (Bírák 19).

Egyébként, az egyik kedvenc Bibliatanítóm Steve Gregg, és mindenképpen ajánlom a római levélről szóló sorozatát (angolul…): https://www.youtube.com/watch?v=4t1nzpsjzFU&t=9s

Ezt írja Pál:

„Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban.” (Római levél 1,25-27)

Itt azt is meg kéne mondani, hogy ez a Bibliában az egyetlen vers amely – még érintőlegesen is – utal a női homoszexualitásra, a leszbikus kapcsolatra.

Ez a szakasz része Pál érvelésének, miszerint kimutatja, hogy minden ember bűnös, és szüksége van a Megváltóra. És ez az állapot a következménye annak, hogy az emberek, annak ellenére, hogy ismerték Istent és akaratát, elfordulatak Tőle – elsőször Ádám, Éva, később a zsidók, akiknek birtokukban volt a törvény – és bálványokat imádtak. Ennek a bálványimádásnak egyik aspektusa a romlott szexuális viszonyok, de vannak mások is: „Ezért tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, viszálykodással, álnoksággal, rosszindulattal; besúgók, rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok.” (Róma 1,29-31)

Aztán ezt olvassuk ezekről az emberekről: „Ők ugyan megismerték Istennek azt az elhatározását, hogy akik ilyeneket cselekszenek, méltók a halálra, mégis nem csak maguk cselekszik ezeket, hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket művelnek.” (Róma 1,32).

Tehát, ez az ige sem áll positívan a homoszexualitáshoz. Van még két újszövetségi rész, amelyet legközelebb nézünk

Mi van nyugaton?

Ma találtam ezt a YouTube klippet. Kaliforniában, olyan törvényt akarnak hozni, amely azt betiltaná, hogy egy olyan ember, aki nem kívánatos egynemű vonzást tapasztalna, kapjon valami segítséget ahhoz, hogy megszabaduljon, megváltozzon:

https://www.youtube.com/watch?v=31n65yKB_wA&t=2s

Ezek az ex-melegek tesznek arról bizonyságot, hogy az Úr és a testvéreik segítségével mégis megszabadultak, megváltoztak, boldog házasságban élnek - erős!