Biztonságos hely?

Az előző bejegyzést folytatva: hogyan néz ki egy olyan gyülekezet, egyház, kis/nagycsoport, amely nem bántalmazó, toxikus?

Ez a gyülekezet egy olyan légkört tud teremteni, ahol nem a szeretet-bombázás, hanem a valóságos szeretet jelen van. Jézus mondta: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (János 13,35)

Ugyanaz a szerző, erről nem feledkezett, mikor azt írta az első levelében: „Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk.” (1.János 3,23) Ez van az új szövetség alatt.

Szerintem, ez nem nehéz felfogni. Megvalósítani, talán…

Egy olyan ember, aki keresztény akar lenni, de közben rájön, hogy meleg (vagy biszexuális, transznemű, szexuális kisebbséghez tartozik), nem fogja magát biztonságban érezni, ha latja, hogy a közösségének tagjai nem szeretik egymást szívből. Inkább pletykálnak, ítélkeznek, rágalmaznak, versengenek egymással, hogy ki a nagyobb… Azért csöndben marad, elrejtőzik, nem kér segítséget, támogatást, mert fél az elutasítástól, a leleplezéstől.

Ahhoz, hogy egy csoport biztonságos hely legyen, kell, hogy a tagok megértsék az Isten kegyelmét, hogy Jézusban megigazultak, de nem maguktól, hanem az Ő érdeméből. Ha valaki tisztában van azzal, hogy nem a saját munkája, nem a teljesítménye miatt kibékült Istennel, és nem a teljesítménye miatt marad meg Istenben sem, hanem Jézus vére által, akkor másokat is tud elfogadni. Akkor is, ha még nem olyan érettek, nem olyan szentek, mint ő.

Olyan gyülekezethez tartozol, ahol uralkodik a szeretet, az elfogadás, a megértés, az egymás támogatása? Remélem, hogy igen.

Írjatok kommetet a tapasztalatokról!

A toxikus gyülekezet

Éppen olvastam Ronald Enrohr „Bántalmazó gyülekezetek” című könyvét, amely 1992-ben jelent meg és amerikai csoportokról szól, pedig ez most is aktuális téma.

Enroth leírja azt, hogy mit jelent a „bántalmazó gyülekezet”. Ez nem feltétlenül egy olyan csoport, ahol hamis a teológiai tanítás, lehet az eléggé biblikus is, inkább arról van szó, hogyan kezeli a tagjait.

Aztán felsorolja a tíz ismertető jelét az olyan gyülekezetnek:

1) Kontrol-orientált vezetés. Sokszor van egy olyan erős vezető, akinek a szava egyenlő Isten szavával, és akinek mindenben engedelmeskedni kell. A vezető személye fontosabbá válik az Isten Igéjénél és Jézus Krisztus követésénél.

2) Szellemi elitizmus. A csoport minden más keresztény egyháznál/gyülekezetnél komolyabb, elkötelezettebb, nincs jobb hely a világon, mint náluk.

3) A tagok manipulálása. Lehet ez szeretet-bombázással, hízelgéssel, megfélemlítéssel, megszégyenítéssel. A vezetők beleszólnak a tagok minden apró döntésébe.

4) Érzékelt üldözés. Ha valami vétsége miatt a csoportot, különösen annak vezetőjét, kívülálló kritizálja, azt üldözésnek, Sátán támadásának adják elő.

5) Szigorú életvitel. Rengeteg szabályt vezetnek be, az élet minden területére vonatkozóan, pl. gyermek nevelés, összejövetelekre járás, hajviselet, ruha, mikor szabad családtagokat látogatni…

6) Élmény centrikusság, az ige komoly tanulmányozása helyett. A vezető bibliamagyarázatai, „kijelentései” fontosabbá válnak, mint a helyes exegézis.

7) Nézeteltérés elnyomása. Nem szabad megkérdőjelezni a „felkent” vezetőt, akkor is ha jogos a kétség.

8) A tagokat keményen fegyelmezik. A tagban észlelt legkisebb hiányosságot nyilvánosság előtt kijelentik, és megszégyenítik az illetőt, amíg „meg nem tér”.

9) Más egyházakat/gyülekezeteket elítélnek. Máshol nem úgy szeretik az Urat, csak náluk lehet igazi hívő valaki.

10) Fájdalmas az eltávozás. Ha valaki észreveszi, hogy nincsenek rendben a dolgok, és el akarja hagyni a csoportot, akkor gonoszsággal vádolják, azt mondják, hogy elhagyja Istent, az Ördög fogja tönkretenni, meg fog halni. Ha mégis elmegy, a megmaradt tagoknak nem szabad vele beszélni.

A szerző sok interjút készített régi tagokkal, akik sokszor éveken keresztül küzdtek azokkal a sebekkel, amelyeket kaptak ezekben a csoportokban.

Tíz évvel ezelőtt már foglalkoztam ezzel a témakörrel a másik, Gondolatok a teológiáról című blogomon, A szellemi bántalmazás elemei című bejegyzés alatt. Abba nem megyek most bele, de itt a link ha érdekel valakit:

https://bury-adrian.blogspot.com/2010/

Én úgy gondolom, ha valaki történetesen egy olyan csoportnak a tagja, akkor is ha nincs is tudatában annak, hogy az mennyire toxikus helyzet, nem fogja elmondani senkinek, hogy ő meleg – ha tényleg az. Viszont, mi lehet a gond itt? Miért lesz egy gyülekezet olyanná, ahol nem szeretik egymást a testvérek, ahogyan kellene?

Ha volt tapasztalatod egy olyan toxikus csapattal, írjál kommentet, vagy írj e-mailt. Megoldódott a helyzet? Hogyan?

Apropó semmi

Csak hogy egy kicsit jobban bemutatkozzam, itt vagyok én, ahol több nyelven beszélek:

https://youtu.be/cQflBu1IPxA

Mindig büszke voltam arra, hogy jó nyelvérzékem van. Aztán azt hallottam, hogy a nők és a meleg férfiak jobban tudnak nyelvet tanulni, mint egyebek.

Mit gondoltok? Van-e valami tapasztalatok a nyelvtanulással?

Várom a kommenteket.

Hiányoztam?

Nem írtam mostanában. Nem azért, mert semmi nem történik, hanem inkább túl sok. Annyi minden megváltozott az utóbbi két év alatt.

Gyülekezeti tábor után, Isten szólt nekem, hogy itt az idő, hogy végre újra elővegyem az LMBTQ+ témát.

Előtte, nem voltak meleg barátaim, most, annyi van (főleg side-B), hogy mindenképpen nélkülük szegényebb lenne az életem. Csodálatos emberekkel ismerkedtem meg, kétszer voltam csendes napon (Angliában és Csehországban), és sok-sok online beszélgetésem volt.

Előtte, szégyelltem azt, hogy vonzódom a saját nememhez, azóta, Isten meggyőzött arra, hogy Ő úgy elfogad, amilyen vagyok, és fogadjam el magamat én is. Most már kibékültem magammal, és ez annyira felszabadító.

Előtte, féltem attól az igétől, hogy: Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok (Jakab 5,16). (Hát igen Uram, de ezt???) Most már tudom, hogy az mennyire felszabadító, mióta „előbújtam” a legjobb barátomnak (heteró, egyébként).

Előtte, Magyarországon összesen 3 ember tudott a múltamról, most már mindenki számára elérhető az információ, bizonyságot tettem többször nyilvánosan.

Részletesebben a következőkben...

Csendes nap - Malenovice

Múlt hétvégén csendes napon vettem részt más B-oldalú keresztényekkel. Csehországba jöttünk nyolcan, különböző európai országokból, Angliától Moldováig. Én autóval utaztam, Szlovákián keresztül, ahol fölvettem az egyik résztvevőt, és az utolsó szakaszt együtt tettük meg – jó is, mert bonyolult volt az út és ő olvasta a térkép, és kérdezte az utat, mikor egyszer eltévedtünk.

Az az utolsó szakasz Žilina és Malenovice között a hegyeken keresztül gyönyörű szép volt.

Megérkeztünk péntek délután, a többiek kicsit később. Addig csak kettőjükkel találkoztam, de nagyon könnyű volt ismerkedni, és késő estig beszélgettünk.

Szombat délután „kirándultunk” amely azt jelentette, hogy fölmásztunk az 1.300 méteres Lysá Hora nevű hegy tetejére, amely igen nagy kihívást jelentett számomra, de közben beszélgettünk, Kofolát ittunk, valamit Radagast sört a tetején.

Lefelé igen meredek ösvényen jöttünk, amely félelmetesebb volt mint felfelé.

Vasárnap izomlázam volt, és sokkal inkább lazítottunk. Gulyáslevest is főztem vacsorára (többen vállaltunk egy-egy étkezést). Este imádkoztunk egymásért, és mindenki nyitott és őszinte volt.

Hétfő délben kellett elbúcsúzni egymástól, pedig szívesen maradtunk volna hosszabb időre.

Vasárnap este, arra jöttem rá, hogy hosszú ideje nem éreztem magam olyan jól, mint ezen a hétvégén. Teljes békességem volt. Olyan jó volt együtt, beszélgettünk mindenféléről, az ételekről, a nyelvekről, az utazásról, a misszióról, a játékokról, de ugyanolyan könnyen a bizonyságokról és a melegségről is. Nevettünk, viccelődtünk, sírtunk, megértettük egymást.

Olyan jó tudni, hogy nem vagyok egyedül ezen az úton. Másokkal együtt lenni, személyesen, nemcsak a Facebook-on - bár az is nagy áldás – akik melegek, ugyanakkor evangéliumi keresztények, szeretik Istent, szolgálnak Jézusnak és másoknak. Nagy érték ez számomra, és a többiek számára is, elmondásuk szerint.

Örülnék annak, ha lenne olyan közösségünk Magyarországon is, értékes lenne másoknak is. Mit szóltok? Növeljük a B-oldalúak láthatóságát Magyarországon? Írjatok kommentet!

A Pride 50 éve

A Google szerint, ma 50 éves a pride mozgalom. Vannak, akik felháborodtak azon, hogy a Google egyáltalán meri ezt megemlíteni. De miért ne? Végül is, nagyon sok évfordulót jeleznek.

Két évvel ezelőtt, még eszembe se jutott volna, hogy valami pozitívat mondjak erről. Nem értettem egyáltalán, hogy miért támogatják ezt a jelenséget a B-oldalú keresztények, akik egyébként a tradicionális házasságot vallják, és minden meleg szexuális kapcsolatot elítélnek.

Viszont, tavaly beszélgettem egy 45 éves meleg férfival, az internet csodás eszközével, aki grúz, félti az életét, és emlékezteti a nyugati B-oldalúakat, akik ellenzik a Pride-ot, hogy csak ezeknek az aktivistáknak köszönhető, hogy egyáltalán mi (B-oldalúak is) merjük bevallani, hogy mi is melegek vagyunk. Rájöttem, hogy igaza van. Az ő országában, ha a melegek próbálnak felvonulni, akkor a grúz ortodox papok feluszítják a tömeget, hogy megverjék őket, mielőtt elviszik őket a rendőrök.

Azoknak a feketebőrű, meleg és transznemű személyeknek köszönhetem, akik annak idején a Stonewall nevű kocsmában fellázadtak az őket megvető, megverő rendőrök ellen, hogy már nem sütik meg az agyamat, nem végeznek lobotómiát rajtam, mint az 50-es években, hanem legalább jogom van létezni.

Persze, elismerem, hogy ma már minden sokkal túl messzire ment, de az indulás jogos volt.

Várom a visszajelzést, olyat, amit eddig nem kaptam.

Rendbontás

Az egyházban levő LMB/SNV emberek értéke: Rendbontás

írta Thomas Pugh, 2019. április 29.

Könnyű és magától értetődő dolog lenne, ha elkezdenénk beszélni az egyházban levő LMB/saját neméhez vonzódó emberek nehézségeiről, amelyből sok van. Vagy talán valamit a reparatív terápiáról, vagy a meleg házasságról? A terminológia eléggé vitás témának tűnik ezen a területen, miert ne kezdjünk ott?

De nem, szerintem fontos lenne az Egyházban levő LMB/SNV emberek értékével kezdeni. Vagyis, gondoljunk arra, hogy mit nyer az Egyház, ha jót tesz a benne levő saját neméhez vonzódó emberekkel. Milyen előnye lenne a tágabb királyságnak, mikor boldoguló LMB/SNV keresztények vannak a közösségeinkben?

Rendbontás

Szexuális kisebbségek és a Keresztény Egyház – két jobban megosztott csoportot nehéz lenne megtalálni a mai nyugati világban. Az utóbbi évtizedek kemények voltak az összes érintett számára. Mindenki legalább egy kicsit sérültnek érzi magát az alapok elmozdulásától. A gyors tempójú társadalmi változás készületlenül talált bennünket, és ez folytatódik is fog.

Néhány kultúránkbeli központi fogalmat (házasság, nem/gender, stb.) drámai módon átértelmeztek. Bizonyos értelemben jó dolog ez, abból a szempontból, hogy most már biztonságosabb a kultúra azok számára, akik történelmileg igazán támadhatóak voltak, az uralkodó elképzelések miatt. Őszintén, még sokkal többet kell tenni ezen a területen. Ugyanakkor, ettől a nagy felfordulástól nem várhatunk csupa pozitív következményeket mindenki számára. Ahogyan én látom, ennek az egyik szerencsétlen eredménye azt, hogy polarizálódott a szexuális kisebbségek és a kereszténység közti viszony.

Természetesen, ez a boldogtalan viszony már egy jó ideje megelőzte a meleg házasságról szóló vitát, mégis a tárgyaló asztal közepén állt. Ez a beborító, vitás jogszabály [a meleg házasság megengedélyezése – ford.] a közönség elé is hozta ezt a megoszottságot. Senki nem kell megmagyarázni az LMB+ közösség és az Egyház közti viszonyt, már érzelmi színten érzékeljük, akkor is, ha nem nagyon figyeltünk oda – újra és újra megerősödött a helyzet. Ha nem tudjuk miről van szó, keressük a neten a nyilatkozatokat.

Meggyőződésem és tapasztalatom szerint, olyan embereknek, akik mind melegnek, mind kereszténynek vallják magunkat, lehetőségük van ezt az aggresszív távolságot hatékonyan lerombolni. Kényelmetlen kihívást jelentünk a keresztények és a melegek ábrázolásának egyaránt.

Ha a keresztények túlnyomórészt gyűlölettel és elnyomással viszonyulnak az LMB emberekhez, akkor mennyire értékes lehet az a magát-nem-gyűlölő, saját neméhez vonzódó keresztény, aki eléggé biztonságban és szeretve érzi magát az Egyházban, hogy a belső valóságának erről a részéről tudjon nyíltan beszélni?

Ha a házasság és a szűkebb család bálvánnyá vált a gyülekezeteinekben, akkor mennyire fontos az az egyedülálló, meleg keresztény, aki emlékezteti az Egyházat az aldozatról, a várakozásról és a közösségről szóló központi evangéliumi igazságra? És ha a szexet már megistenítették a nyugati kultúrában, ez a fajta ember bizonyságot tesz arról, hogy a szexuális mánián, zűrzavaron, jogosultságon kívül, mi az ami teljes és emberséges.

Az LMB/SNV keresztény gyakran a kultúránkban legelterjettebb felfogások közötti kereszttüzében találja magát: a heteronormatív felfogas kontra az általában együtt járó szexuális felszabadulás és a nem-illeszkedő gender felfogás. Jobb kontra bal. A progressív és a konzervatív. A rövidség érdekében, nem megyek ezekben a felfogásokba, a címszavak már sokat árulnak. Szerintem, mindkét oldal hasznos, valamint haszontalan dolgokat nyújt. Egy dolog viszont biztos, hogy éles konfliktusba kerültek a modern világunkban.

Az a helyzet, azonban, hogy az egyedülálló, tartókodó meleg keresztény nagymértékben hiányzik ebből a képből. Éppen most kezdünk magunknak történetet kifaragni, amivel azonosíthatjuk magunkat, és hozzánk hasonlókkal találhatunk koalíciót és szolidaritást. Mivel zöldfülü közösség vagyunk még, lehetőségünk van arra, hogy a történetünk az evangéliumról szóljon. Az evangélium történetében részt venni sokkal jobb, mit azokban a felfogásokban, amelyek hajtják a kulturális párbeszédet, és osztalékot fizetnek a médiának.

Lehetőségünk van odaállni a közepébe, felemelni a kezünket, és félbeszakítani az árnyalatosság hiányát, amely a társadalmunk megosztottságához vezetett.

A létezésünk kialakuló ténye által, sokat mondunk a leegyszerűsített állítások ellen, amelyeket egymásnak dobálják a mi-és-ők arénájában. Bekapcsoljuk a villanyt, kinyitjuk az ablakot olyan szobában, ahol az emberek izzadnak, huzzák a viszkető gallérját, és vitatkoznak a vetületével a sötétben.

Mindennek folytán, lehetőségünk van arra, hogy pozitív irányba valtoztassuk meg a kultúrát.

(Ezt a cikket írta Tom Pugh, az Integrate Project alapítója)

Az eredeti cikk itt található: https://www.theintegrateproject.com/the-value-of-lgb-ssa-people-in-the-church/the-value-of-lgb-ssa-people-in-the-church-disruption/?fbclid=IwAR3BZ43TgrVGlMn249p489YxgFhZDk-AoRw2dsaL5caXrSGGBIqCs0xm91Q

Öngyilkosságra gondolva

Sok meleg kereszténytől hallottam, vagy olvastam, hogy volt egy olyan időszak az életében, mikor azt gondolta, hogy az öngyilkosság lesz az egyetlen megoldás számára. Velem is így történet, sok évvel ezelőtt. A következő bejegyzést írt egy fiatal srác egy Facebook oldalon, tavaly ősszel, iskolakezdés előtt:

»Ma életemben először komolyan gondolkodtam azon, hogy öngyilkos leszek.

Feküdtem az ágyban, próbáltam elaludni, és csak az forgott a fejemben, hogy jövő hónapban visszamegyek főiskolára. Egy másik keresztény főiskolára fogok járni, és azon gondolkodtam, hogy mi lesz ha még több évet pazarlok el azért, mert kénytelen leszek ott hagyni az iskolát, úgy, mint múltkor, mert kiderül, hogy vonzódom a saját nememhez? Aggódok, mert megint egyedül leszek barátaim nélkül. Aggódok, mert új szobatársaim lesznek, a velejáró küzdelmekkel együtt. És az ágyban feküdve, megrémültem attól, hogy megint nem lesz az egészből semmi.

Most későn fönt vagyok, és próbálom a figyelmemet elvonni, mert nem akarok újra egyedül lenni a gondolataimmal. Félórán át az öngyilkosság tűnt az egyetlen lehetőségnek, mielőtt újra vettem uralmat a gondolataimon. Olyan bénának érzem magam, semmi fontos dolgot soha nem sikerült megvalósítanom, annyi időt pazaroltam el mert valamit akartam elérni, és a végén semmit nem jelentett. Rettegek attól, hogy visszamegyek főiskolára, nem akarok az életemből még két évet eldobni. Meg akarok halni, megszabadulni az élet fájdalmaitól. Jézussal akarok lenni a mennyben. Belefáradtam abba, hogy nap mint map felébredek és azzal kell küzdenem, hogy inkább a férfiakhoz vonzódom, nem a nőkhöz. Belefáradtam abba a félelembe, hogy kiderül a saját nememhez való vonzódás. Belefáradtam abba, hogy harcolok olyan erős vágyaim ellen, amelyek számomra olyan jóknak tűnnek.

Pillanatnyilag nehezen bízok Istenben. Nem akarok föladni, tudom, hogy az nem segít. Csak annyit tehetek, hogy visszatérjek a Bibliához, és felélesztem a Tőle kapott ígéreteket, és könyörgök segítségéért.

„Mert csak én tudom, mi a tervem veled - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok neked.” (Jeremiás 29,11)

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket célja szerint elhívott.” (Róma 8,28)

„Dicsérlek, mert csodálatos módon teremtettél.” (Zsoltárok 139,14)

„Hadd örüljek megint szabadításodnak! Tégy újra engedelmessé engem!” (Zsoltárok 51,12)

Ezekkel az igékkel imádkozom most. Most már nem örülök többé a szabadításomnak.

Nem tudom miért mondom ezeket. Talán azt akarom, hogy valaki tudja, mi történt. Engem megijesztett, mikor rájöttem, mire készültem. Alig telik el egy hónap, és újra támad valami hitbeli válság számomra. Valóban bízok-e Istenben, ha kétségbe vonok mindent, amit mondott nekem? Állandóan azon gondolkodom, találhatok-e boldogságot ha megszegem a parancsolatait? Azt akarom, hogy szűnjenek meg a kétségeim, de nem tudok odáig eljutni.«

A jó hír az, hogy az új főiskolája jó megy neki. Jó gyülekezetet talált, coming-out-olt barátoknak, tanároknak, és támogatják, nem bántják.

Azért fontos, hogy mindenki találjon valakit, akiben bízik, akivel megoszthatja a gondjait.

Ha valakinek haszonló tapasztalata, gondja van, írjál kommentet, vagy e-mail-t ide:

lgbthope@vekker.eu

A Heterószexuális evangélium

Írta: Jackie Hill Perry

2018. szeptember 4.

Többé ne mondd a meleg embereknek, hogy Jézus heteróvá teszi majd őket, ha fordulnak hozzá!

Tudom, tudom, néhány keresztény azt hiszi, hogy csak így vezeti a meleg és leszbikus barátait a csodatevő Istenhez. A mindent (és őket) újjátevő isteni erőhöz. A jó szándékú hívők – annak érdekében, hogy bátorítsák a saját nemükhöz vonzódó (SNV) barátait, családtagjait, vagy hogy adjanak nekik látást – gyakran hírdetik ezt az evangéliumot. Ez az evangélium, viszont, nem a Jézusról szóló örömhír, hanem egy másik evangélium, az úgynevezett „heterószexuális evangélium.”

A heterószexuális evangélium olyan üzenet, ami bátorítja a SNV (vagyis meleg) férfiakat és nőket arra, hogy forduljanak Jézushoz annak érdekében, hogy heteróva legyenek, vagyis a Jézussal való találkozás biztosítja, hogy szexuálisan vonzódni fognak a másik nemhez. Ezt az „evangéliumot” gyakran szokkal finomabban hirdetik, mint azt, amit fönt leírtam. Sokszor így hangzik: „Tudom, hogy küszködsz a melegséggel. Megígérem neked, ha Jézusnak adod az életed, teljesen megszabadít téged ezektől a vágyaktól azért, mert szeret.” Vagy: „Ismerek egy pasit, aki régen meleg volt, és most megnősült. Ha Jézusban bízol, ugyanazt teszi veled.”

Kérlek, ne így használd a történetem

Az emberek gyakran használják a történetem annak érdekében, hogy azt mondják másoknak, mi legyen a megtérésük azonnali gyümölcse. Én leszbikus voltam, fordultam Jézushoz és végül férfihoz mentem feleségül, két kislányt szűltem. Szerintük, én most boldogan élek a heterószexualitás örökké áldott állapotában.

Egyértelmű, hogy a mostani életemben részesülök áldásokban, de nem voltam mindig boldog. És akkor is, ha Isten pont engem elhívott arra, hogy házassodjam, ez nem azt jelenti, hogy általában mindenkit elhív arra. Házasságom, minden nehézségével, szépségével együtt, dicsőséget szerez Istennek mert az Isten evangéliumának a jelképe (Efeszus 5,32). Viszont, nem ez a felfelsőbb dicsőség, hanem Krisztus az. Pont ezért annyira problematikus a „heterószexuális evangélium”. Jobban hangsúlyozza, hogy a házasság a keresztény élet célja, nem pedig a Jézussal való ismerkedés.

Az egyik bálványt a másikkal cserélik

Ha inkább úgy hirdetik az evangéliumot: „Fordulj Jézushoz és heteró leszel”, mint így: „Fordulj Jézushoz és kibékülsz Istennel”, akkor ne lepődjünk meg, ha az emberek egyáltalán nem találkoznak Jézussal. Ha nem Ő a megtérésük célja, akkor azt sem fogják hinni, hogy Ő a legfelsőbb célja a hitüknek sem. Csak az egyik bálványt egy másikkal cserélik ki, és azt hiszik, hogy ők attól keresztények.

A melegnek nem kell azt hallani, hogy Isten heteróvá teszi, hanem azt, hogy Krisztus az Ővévé teszi. Lehet, hogy ebben a korszakban, soha nem leszünk „egyenesek” (egyenes angolul: straight = heteró), viszont szentek lehetünk (1 Korinthus 1,30). Emlékeztetni kell másokat – valamint magunkat is – hogy Krisztus végül is magához hívja őket, annak érdekében, hogy ismerjék, szeressék, tiszteljék, szolgáljanak Neki, és örökké magasztalják Őt. Ha Ő lesz a megtérésük célja, a hitük alanya, akkor kibékülnek Istennel és a Szent Szellem által kapnak erőt minden – szexuális vagy egyébb – bűn megtagadására.

Ahogy megemlítettem az előbb, nem akarjuk, hogy az emberek csak kicseréljék a bálványokat, a hitben való járás színlelésével. Ha valaki űzni akarja a heterószexualitást, nem pedig Krisztust, ő ugyanolyan távol áll Istentől, mint valaki, aki aktívan űzi a homoszexualitást. Az új „orientációba” vetették a hitüket, kevésbé abba, hogy ismerjék az élő Istent.

Új teremtés, régi kísértések

Hogyan változtatja meg az igaz evangélium a kísértéseken? Mikor Jézus megmentett, másnap új embernek éreztem magam, ugyanakkor, ugyanolyan embernek. Még mindig nagyon vonzódtam a nőkhöz – sokféle módon, mind a mai napig is megmaradt ez. Elmentem a gyülekezetekbe, vártam a bátorítást. Vártam, hogy az evangélium erejére emlékeztessenek, a kísértéseimmel kapcsolatosan. E helyett, azt a hazugságot hallottam, hogy a „szabadulás” azt jelenti, hogy egyáltalán nem kéne tapasztalnom azokat a kísértéseket. Miután Krisztushoz jöttem, megszabadulok a régi érzésektől, amelyek engem jellemeztek.

Viszont, hála Istennek a Szentírásért. Benne azt olvasom, hogy Krisztus kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. ( Zsidó 4,15). Képzeld el az általam érzett vígságot, mikor rájöttem arra, hogy Isten is kísértést szenvedett. És arra is, ha ez így van, hogy az Istennél való státusomat nem a kísértéseim alapján ítélem meg, hanem azzal, hogy hogyan válaszolok a kísértéseimre (1 János 3,9).

Mindenki bűnös, meleg vagy heteró egyaránt

A „heterószexuális evangélium” hatalmas csalódásnak a lehetőségét készíti el azok számára, aki Krisztusban vannak, és még mindig vonzódnak saját nemükhöz. Elsősorban azért, mert feltételezi, hogy ha Krisztushoz fordulsz, heteró leszel. Ha a saját nemhez való vonzódás jelenleg is állhatatos valóság számodra, akkor azt a következtetést vonják le, hogy még mindig ugyanaz a személy vagy – olyan személy, aki talán nem ismeri Istent valójában, mert még mindig kísért a bűn.

Ha Krisztusra nézünk, viszont, tudjuk, hogy ez távol áll az igazságtól. Akár házasságban él, akár egyedülálló, a saját neméhez való vonzódást tapasztaló keresztény nem kevésbé keresztény, mikor ez történik vele. Sőt, lehet, hogy Jézus mélyebb empátiát érez iránta. Ők olyan embereket, akiket Krisztus hívott a kegyelmének trónusához, hogy kapjanak segítséget a szükség idején – amely idő, mindnyájunk számára, minden egyes nap (Zsidó 4,16).

Isten nem azért jött elsősorban, hogy a meleg férfiak és nők teljesen heteróvá legyenek, vagyis házasodjanak össze. Krisztus azért jött, hogy kibéküljünk Istennel.

És mikor kibékít bennünket Istennel, Ő meg is elégít bennünket Istenben. És okkal is jó az a hír. Mert azt hírdeti a világnak, hogy Jézus ezért jött el, hogy minden bűnös, akár meleg, akár heteró, elnyerhesse a bűnbocsánatot, és szerethesse Istent mindörökké.

Jackie Hill Perry amerikai író, költő, hip-hop művész, és a „Meleg Lány, Jó Isten” című könyv szerzője.


Teofil kommentje: Ezt a cikket ma találtam meg, és nagyon tetszett. Én is így látom, ez olyasmit akartam kifejezni, képviselni. Az eredeti cikk itt található: https://www.desiringgod.org/articles/the-heterosexual-gospel

Привет!

Привет моим русским и украинским посетителям!

Рад вас видеть на блоге моём.

Меня интересует ваша жизнь, ваша история.

Пожалуйста, пишите мне - в разделе комментариев, или по следующему адресу электронной почты: lgbthope@vekker.eu

Próbálkozom még egyszer...

Azt hogyan is érted?

Fontosak a szavak definíciói

Nemrég kaptam meg e-mailben a Sipos Ete Álmos református lelkész előadása alapján elkészült „Homoszexualitás keresztyén szemmel. Bűn-e vagy betegség?” című cikket, biztos azt gondolta a küldő, hogy örülnék neki. Igaz, hogy 20 évvel ezelőtt elhangzott, tehát egy bizonyos mértékű tudatlanságtől el kéne tekinteni, de valóban néhány nagyon meggondolatlan állítás szerepelt ebben az un. ismeretterjesztő anyagban.

Egy bizonyos mondatot szeretnék ebből kiragadni, és néhány gondolatot hozzáfűzni. Így hangzik: „Bár az AIDS robbanásszerű terjedése okozta félelem, és a

homoszexuálisok között nagyobb gyakoriságot mutató pedofília ténye, és a vele

szemben fellobbanó társadalmi harag bizonyos mértékig fékező erőnek

bizonyult, bőven igyekezett ezt ellensúlyozni az a propaganda, mely a

homoszexuálisok számát jelentősen eltúlozva akarja megnyerni az ifjúságot.”

Kiakadtam, haragudtam, megnyugodtam… Aztán, azon gondolkodtam, hogy mennyire fontos megérteni azokat a szavakat, amiket használunk. Az minden területen így van, például, a teológiai vitákban is előfordul, hogy a különféle keresztény irányzatok ugyanazokat a szavakat használják, de teljesen más jelentéssel. Például, a katolikusok, a reformátusok és Joseph Prince követői mind másképpen értik a kegyelem fogalmát. Ha ezt nem tudjuk, akkor mindenképpen félreértjük azt, amit a másik mondott.

Ennek tisztázása érdekében hadd értelemezzek itt egy pár fontos szót, ahogyan használják, akár a szakirodalomban is:

Homoszexuális / meleg / saját neméhez vonzódó egyén (angolul: homosexual / gay / same sex attracted): valaki, aki érez szexuális, romantikus vonzódást a saját neméhez, ahogyan a többség a másik nemhez, független az ebből potenciálisan adódó gyakorlattól.

Biszexuális: valaki, aki mindkét nemhez érez olyan vonzódást, tehát az SNV (saját neméhez való vonzódás) kifejezés erre is utalhat.

Heteroszexuális (angolul: straight): valaki, aki a másik nemhez érez vonzódást.

Leszbikus: egy homoszexuális nő/lány.

Szexuális orientáltság: LMB vagy H (vagy a többi, amibe nem megyünk bele itt), vonzódásra vonatkozik, gyakorlatra nem.

Transznemű (angolul: transgender): valaki, aki úgy érzi, hogy nem megfelelő testben született, és vágyik arra, hogy a másik nemhez tartozzon, ellentéttel a ciszneművel, aki olyan értelemben jól érzi magát a bőrében. Ez a nemi identitászavar (gender dysphoria) nem függ össze a szexuális orientáltsággal, vagy nem föltétlenül. Elképzelhető, hogy egy heteroszexuális lány átváltoztatja magát, és meleg fiú lesz belőle. Ezzel nem foglalkozik a blogom, megemlítem itt, a teljesség kedvéért.

Interszex: ez se nem gender, se nem szexuális orientáltság kérdése, hanem genetikai vagy fejlődési rendellenesség. Ez lehet, többek között, Klinefelter-szindróma (XXY), Swyer-szindróma (XY de női testtel). Ez bonyolult, nem megyek bele itt.

Queer: átfogó fogalom azokra, akik nem ciszneműek és/vagy heteroszexuálisak.

Pedofil: valaki, aki vonzódást érez a kamaszkor előtt álló (kb. 10 év alatti) gyermekekhez, független a gyakorlattól.

Hebefil: valaki, aki vonzódik kamaszkori (kb. 11-14 éves) gyermekekhez.

(a fönti kettő nem tartozik az LMBTQ+ közösséghez)

Teleiofil: valaki, aki felnőttekhez vonzódik.

Most a gyakorlatra nézve:

Férfiakkal szexelő férfi (angolul: MSM, men who have sex with men): eléggé egyértelmű a jelentése, az egyén lehet meleg, biszexuális, vagy bizonyos körülmények között – börtönben, katonaságnál – akár heteroszexuális is.

Gyermekmolesztáló (angolul: child molester, child abuser):

A fentiek fényében, tehát „ a homoszexuálisok között nagyobb gyakoriságot mutató pedofília ténye” egyszerűen értelmetlen. Mintha azt mondaná, hogy: az almák között nagyon sok olyan található, amely szintén narancs. A homoszexuális vonzódik a felnőttekhez, a pedofil, viszont, a gyermekekhez. A kettő nem ugyanaz: annyi.

Ha úgy érti a szerző, hogy gyermekmolesztáló, viszont, ez nem felel meg a valóságnak.

A lent linkelt „Tények a homoszexualitásról és a gyermekmolesztálásról” című cikk:

https://psychology.ucdavis.edu/rainbow/html/facts_molestation.html?fbclid=IwAR11Du-orrZAQzE8-JNX5rzLA5s45lEjZfvMDgrVXxGoopbpt-wSk44SAZE

elég hosszú és sok szakirodalmat, tudományos kiadványt, kutatást elemez, amely megvizsgálja a homosexualitás és a gyermekmolesztálás közötti összefüggés kérdését. A következő következtetésre jut:

„A tapasztalati kutatás nem mutatja ki, hogy a meleg vagy a biszexuális férfi nagyobb gyakorisággal molesztálja a gyermekeket, mint a heteroszexuális férfi. Ez nem azt jelenti, hogy a homoszexuális és biszexuális férfiak soha nem molesztálják a gyermekeket. Viszont semmilyen tudományos alapja nincsen annak az állításnak, hogy nagyobb valószínűséggel teszik ezt, mint a heteroszexuális férfiak. Ahogyan megmagyaráztuk, sok gyermekmolesztálót egyáltalán nem jellemzi a felnőttek iránti szexuális orientáció; fókuszálnak a gyermekekre.”

A lényeg az, ha a keresztény egyház akarja elérni az LMBTQ+ közösséget az evangéliummal, és szerintem az lenne a feladata, akkor az olyan hamis információ terjesztésével sokkal többet árt, mint segít.

Mit gondoltok? Túlreagáltam? Írjatok kommentet!