Múlt
hétvégén képes voltam 700 km-t vezetni, 4 országon, 4 nyelven, 4
autópályás matrica rendszeren keresztül, hogy találkozzam egy
pasival. Visszaféle, tönkre is ment a váltó, 600 km-en át nem
tudtam az 5. sebességet használni.
Eddig
csak Internet, Facebook ismerősök voltunk. Tervezgettük már
február óta, hogy találkozni kéne, mert a B-oldalú meleg
keresztények Facebook csoportjának tagjai közül, földrajzilag
meglehetősen közel lakunk egymáshoz. Eddig halogattuk, most itt
volt a lehetőség.
Este
5-kor érkeztem meg, beszélgettünk, elmentünk vacsorázni,
kettesben, kiderült, hogy nem ellenezzük az alkohol fogyasztását,
söröztünk, beszélgettük éjfélig.
Másnap
megnéztük a várost, beszélgettünk. Mindenféléről: a
keresztény misszióról, milyen külföldön élni, a
nyelvtanulásról, a szláv nyelvek hasonlóságáról,
különbségeiről, az utazásról, a melegségről, a házasságról, a barátságról, az egyedüllétről, a törvényeskedő, farizeusi „pástoroktól”,
„gyülekezetektől” elszenvedett bántásról, elutasításról.
Csak
azt mondhatom, hogy egy csodálatos fiatal emberrel ismerkedhettem meg.
Egy olyan fiatal, 28 éves férfival, aki azt mondta, hogy életében
soha nem csókolózott senkivel, és valószínűleg élete végéig
sem lesz romantikus kapcsolata senkivel. Ennek ellenére, pedig,
boldog, kibékült a helyzetével, és hangsúlyozza az egyedüllét
pozitív aspektusait. Számomra figyelemreméltó és tiszteletre
méltó az ő élete, a Krisztushoz való odaszántsága.
Mit
szóltok ehhez? Elképzelhető az, hogy romantikus kapcsolat nélkül, valaki boldog, kiteljesedett életet élhet? Egy olyan egyensúlyozott élethez mindenképpen
kellenek a kapcsolatok, barátságok, a szeretet kell, Istennek és embereknek a szeretete, de nem föltétlenül a szerelem. Írjatok véleményt,
gondolatokat a kommentekben! Vagy e-mail-t ide: lgbthope@vekker.eu
