Bizonyságtétel

David története: 27 évnyi homoszexualitás után megtérés (magyar felirattal):

https://www.youtube.com/watch?v=pW6j3MPbNZU&list=PLA606BEFBA6EB1EDA

Előbújás

A szolgálat hatékonysága érdekében, tegnap úgy döntöttem, hogy "előbújok" a YouTube-on, tehát, ez valójában én vagyok, viszont eddig csak angol nyelven sikerült. Ezt a klippet tavaly vettem fel, a "nemzetközi élőbújás napja" véget, aztan nem tettem ki, Most, pedig, igen. Itt a link:

https://www.youtube.com/watch?v=1r9BY7_R4XI

The above link is to my "coming out" video which I recorded last year in preparation for "international coming out day" and then chickened out and did not post it. Now I have, in the interest of a more effective ministry.

Bizonyságom - III. rész

Hamarosan visszamentem a szüleimhez karácsonyra. Nem mondtam semmit, de észrevették a különbséget. Nevelőanyám azt kérdezte tőlem, gondolkodtam-e valaha azon, hogy odaadjam az életemet Jézusnak. Azelőtt soha nem kérdezett tőlem olyat. Válaszoltam: hát, mivel kérdezed, éppen megtettem. Természetesen nagyon örültek, hiszen régóta imádkoztak értem.

Attól a ponttól kezdve, a gondolkodásmódom teljesen és azonnal megváltozott. Többé nem féltem a jövőtől. Elkedztem mindenféle könyveket olvasni – az a szokásom nem változott meg – a Bibliáról, a hitről és a keresztyénséggel kapcsolatos témákról. Mivel intellektuális típus vagyok, az összes „tényt” akartam megtudni. Új Bibliát vettem, az angol NIV fordítást, amely akkoriban jelent meg. Korábban akartam a Bibliát olvasni, de száraznak találtam. Most megértettem, hogy mit mond. Olvastam a Bibliát, helyes idősorrendbe raktam a Biblikus szereplőket – tudtam, hogy van Ábrahám, Mózes, Dávid, Jézus – de hol illenek bele? Olvastam a Biblikus kéziratok megbízhatóságáról, hallgattam előadást a New Age szellemiségéről, újra jártam a keresztyén unióba. Mint természettudós megvizsgáltam a hit és a tudomány kérdését és meggyőződtem arról, hogy nincs köztük ellentét.

Elkezdtem gyülekezetbe járni: egy olyan evangéliumi Anglikán gyülekezetbe jártam, amely akkoriban népszerű volt az egyetemisták körében. Nagyon jó tanítást hallottam, hátránya pedig az volt, hogy kétszer nem ültem ugyanazon személy mellett, tehát, kapcsolatok nem alakultak. Ha otthon voltam, akkor elmentem szüleimmel gyülekezetbe.

A megtérésem kezdeti eufóriája után, még küszködtem a szexuális kísértésekkel, sőt, el is buktam többször. Így piszkosnak éreztem magam, szégyelltem magam nagyon. Mégsem mondtam el senkinek. Csak azt gondoltam, hogy jobban kell igyekezni, és minden jó lesz.

Bár őmaga nem karizmatikus, anyu adott nekem könyvet a karizmatikus mozgalomról, hogy elolvassam, és benne volt szó a szentlélek-keresztségről. Számomra ez döbbenetes volt, és imádkoztam Istenhez, hogy ha Ő úgy akarja, hogy ez meglegyen nekem, akkor adja meg. Részemről akartam! Közben bemerítési istentiszteletet terveztek néhány ember számára 1980 júniusára. A bemerítés, másképpen keresztség, arról szól, hogy az új keresztyént teljesen víz alá merítik, ami több dolognak a jelképe. Egyrészt, nyilvánosan megmutatja, hogy valójában Krisztust akarja követni, azaz, engedelmes lenni a tanításának, amely a Bibliában található. Másrészt azt mutatja, hogy meghal a régi életének és felveszi az újat. Bár nem tudtam járni felkészítési alkalmakra, mert még Londonban laktam, a lelkész hajlandó volt engem bemeríteni, mert ismert, és latta, hogy komolyan veszem. Tehát, vízbe merítkeztem be 1980 júniusában a szülővárosom Baptista gyülekezetében.

Azután az történt, hogy egy nap eljött hozzánk a szüleim egyik barátja, aki történetesen Pünkösdi pásztor volt, és ő is beszélt a szentlélek-keresztségről. Ez adja a képességet, hogy nyelveken szóljak, azaz, olyan nyelven beszéljek, amelyet nem tanultam meg, és ráadásul, több erőt jelent az életemben. Alátámasztotta ezt az egészet a Bibliából. Ez a pasi annyi idős volt, mint én, pedig több éve már keresztyén volt. Arra kért bennünket, hogy gondolkodjunk, imádkozzunk egy hétig, aztán imádkozik értünk, ha igényeljük. Nekem nem kellett gondolkodni, már kész voltam, de kibírtuk azt a hetet. Mindnyájunk igent mondtunk. Mikor imádkozott a szüleimért, látszólag semmi nem történt, aztán értem is imádkozott. Olyan érzésem volt, hogy az öröm forrása feltör bennem. Nagyon erős volt, pedig nem tudtam megszólalni. Arra kért, hogy ismételjek néhány szótagot, aztán elkezdtem magamtól idegen nyelven beszélni, és csak fokozódott bennem az öröm. Pár óráig nem is tudtam abbahagyni. Ez a legcsodálatos dolog, ami valaha történt velem. Isten békességet adott nekem mikor megtértem, hatalmas örömet mikor betöltött a Szent Szellem, és a következő élményem az Ő szeretete volt. Pontosan tudta, hogy mire volt szükségem.

Egy héttel később, megint imádkoztam a pásztorral, és egy nővel, aki ugyanúgy a szüleim ismerőse volt – nem rég tért meg, és tűzben égett Jézusért. Megtérésem óta sok időt töltöttünk egymással, beszélgettünk. Visszamenve egy kicsit, először a megtérésem előtt pár hónappal láttam ezt a nőt. Gyülekezetben voltam a szüleimmel, szokásom, kötelességem szerint, és az alkalom után a kisszobába belépett az illető és beszélt a szüleimmel. Megnéztem, és rájöttem, hogy buzgó hívő, és ráadásul tetszett is, ami kicsit meglepett. Folytatva a történetet: mialatt imádkoztunk, az Úr azt mondta nekem: mondjam meg nekik, hogy meleg vagyok. Abban az időpontban nem is jutott volna eszembe, hogy ne engedelmeskedjem, tehát, megmondtam nekik. Olyan szeretettel és elfogadással reagáltak, hogy az tényleg nem az volt, amitől mindig féltem. Imádkoztak értem, átöleltek. Aznap éjjel lefeküdtem, és úgy sírtam, mint évek óta nem. Mikor meghalt az édesanyám, azt mondták nekem, hogy nem szabad sírni – a fiúk nem sírnak, régi angol kultúra szerint. Akkor megesküdtem, hogy soha többé nem mutatom meg senkinek, hogy mit érzek. Az rossz döntés volt, pedig megkötözött. Mostantól kezdve, pedig, elindult számomra az igazi megszabadulás, nem csak az elme hanem az érzelmek területén is. Néhány héttel később, kommunista Magyarországra költöztem, hogy doktorátus utáni pozíciót töltsek be, amelyet megtérésem előtt szerveztek meg. Isten időzítése kifogástalan, és ennek a folytatása szintén más történet. És mikor visszaköltöztem Angliába, a fenti történetben szereplő hölgy a feleségem lett.

1980, tehát, jelentős év volt számomra. Frissen megtért, elvégeztem az egyetemet, találkoztam a leendő feleségemmel, vízbe merítkeztem be, megszereztem a doktori címet, betöltekeztem Szent Szellembe, először életemben „előbujtam”, megszabadultam a homoszexuális gyakorlattól, és elköltöztem Magyarországra. Egyébként, az 1980-as évek elején megjelent az AIDS a világ helyszínén. Azelőtt senki nem tudott róla. Teszteltek engem azóta, és HIV negatív vagyok. Ha pont abban a pillanatban nem tértem volna meg, arra nézve, hogy milyen irányba haladt az életem, ma már halott is lehetnék.

Azóta is járok Jézussal. Sok örömet tapasztaltam, valamint sok bánatot is. És mindenképpen rengeteg csodát, mikor az Úr egy csomó lehetetlen helyzetet oldott meg az életemben, ráadásul mindig váratlan módon. Minden discőség Jézust illeti!

Mit szólsz hozzá? Jézus vár rád. Ma lehet számodra az üdvösség napja.²

Lábjegyzet:

²2 Korinthus 6,2

Church camp and “coming out”

Yesterday was an adventure.

I have just got back from Vekker church camp at Cuha tábor up in the Bakony Hills. Last year’s camp was awesome and the start of some real changes for me, and I was really looking forward to this year, also hoping I would not be disappointed. The camp lasted from Thursday night till Sunday lunchtime, and I was also preparing to give my testimony in Budapest on Saturday afternoon.

Over the last year God has led me from never ever wanting to talk about my gay past and continuing SSA, to gradually talking to an increasing number of people, starting with my best friend, then my pastor, my church leaders and other brothers and sisters in Christ. God has also been encouraging me to minister to those who are in churches, who experience SSA, but have no one they feel they can open up to.

I was sometimes a little frustrated that things seemed to be moving very slowly. Over the last few weeks, however, events have accelerated somewhat. Through a Hungarian contact from a ministry in England, I found out about a Christian event arranged concurrently with Budapest pride. I wrote to the organisers to encourage them, and they asked me to give my testimony. I met them a fortnight ago, and with God’s prompting, I agreed. So I went to camp knowing that this was in the pipeline. I had a long chat with my pastor on Friday, and asked for an opportunity to tell the church about what I would do; I thought if I am doing this in public, it would be appropriate to at least tell my own church family first.

I did not sleep too well on Friday night, just wanting Saturday to be over and done with. Just before the end of the morning meeting, I was given a chance to give testimony, so I explained why I was going to Budapest, that I was attracted to boys at the age of 14, I was involved in the lifestyle from 19, and how God had reached me, saved me, set me free and filled me with his Spirit. Three church leaders were present so I asked for prayer. They prayed for me, hugged me, told me they love me. They explained to the church that they support this ministry and see the great need for it. I then said I had to leave to get to Budapest in time and got out of there.

The Christian meeting in Budapest, on Vértanúk tere, by Kossuth tér, where the Parliament building is located, was not so well attended as the organisers had hoped. For me the whole thing was liberating. It was an adventure, Christians on one side, pride marchers on the other, lots of police and cordons in between. So I gave my testimony, in the open air, with lots of people listening, about how God had delivered me from the gay life, and how much better it is to walk with Jesus.

On the way back, train and car, I was wondering what sort of reception I would get when I got back to the campsite. I need not have worried. I was greeted with big hugs, and interest in how everything had gone. I ended up just sitting there, after dark, insects chirping, just chilling out and light-heartedly talking about gay pride, SSA, and Christian honesty as if it were the most natural thing in the world. I am amazed at what God is doing. I love my church family, I am overwhelmed by their love and acceptance. I have received so much encouragement, after being so afraid of rejection for so long.

This morning was no different. One point is that I ended up chatting with two really masculine guys who would normally intimidate me. One is well built, muscular, lots of tattoos, kickbox champion, someone I would never even have met if we were not Christians. And we were talking about how my testimony went, about SSA, about how God wants to help those in churches who are struggling, and about how important it was for me to be honest and open about my feelings. Just shows how amazing God is.