Biztonságos hely?

Az előző bejegyzést folytatva: hogyan néz ki egy olyan gyülekezet, egyház, kis/nagycsoport, amely nem bántalmazó, toxikus?

Ez a gyülekezet egy olyan légkört tud teremteni, ahol nem a szeretet-bombázás, hanem a valóságos szeretet jelen van. Jézus mondta: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (János 13,35)

Ugyanaz a szerző, erről nem feledkezett, mikor azt írta az első levelében: „Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk.” (1.János 3,23) Ez van az új szövetség alatt.

Szerintem, ez nem nehéz felfogni. Megvalósítani, talán…

Egy olyan ember, aki keresztény akar lenni, de közben rájön, hogy meleg (vagy biszexuális, transznemű, szexuális kisebbséghez tartozik), nem fogja magát biztonságban érezni, ha latja, hogy a közösségének tagjai nem szeretik egymást szívből. Inkább pletykálnak, ítélkeznek, rágalmaznak, versengenek egymással, hogy ki a nagyobb… Azért csöndben marad, elrejtőzik, nem kér segítséget, támogatást, mert fél az elutasítástól, a leleplezéstől.

Ahhoz, hogy egy csoport biztonságos hely legyen, kell, hogy a tagok megértsék az Isten kegyelmét, hogy Jézusban megigazultak, de nem maguktól, hanem az Ő érdeméből. Ha valaki tisztában van azzal, hogy nem a saját munkája, nem a teljesítménye miatt kibékült Istennel, és nem a teljesítménye miatt marad meg Istenben sem, hanem Jézus vére által, akkor másokat is tud elfogadni. Akkor is, ha még nem olyan érettek, nem olyan szentek, mint ő.

Olyan gyülekezethez tartozol, ahol uralkodik a szeretet, az elfogadás, a megértés, az egymás támogatása? Remélem, hogy igen.

Írjatok kommetet a tapasztalatokról!

A toxikus gyülekezet

Éppen olvastam Ronald Enrohr „Bántalmazó gyülekezetek” című könyvét, amely 1992-ben jelent meg és amerikai csoportokról szól, pedig ez most is aktuális téma.

Enroth leírja azt, hogy mit jelent a „bántalmazó gyülekezet”. Ez nem feltétlenül egy olyan csoport, ahol hamis a teológiai tanítás, lehet az eléggé biblikus is, inkább arról van szó, hogyan kezeli a tagjait.

Aztán felsorolja a tíz ismertető jelét az olyan gyülekezetnek:

1) Kontrol-orientált vezetés. Sokszor van egy olyan erős vezető, akinek a szava egyenlő Isten szavával, és akinek mindenben engedelmeskedni kell. A vezető személye fontosabbá válik az Isten Igéjénél és Jézus Krisztus követésénél.

2) Szellemi elitizmus. A csoport minden más keresztény egyháznál/gyülekezetnél komolyabb, elkötelezettebb, nincs jobb hely a világon, mint náluk.

3) A tagok manipulálása. Lehet ez szeretet-bombázással, hízelgéssel, megfélemlítéssel, megszégyenítéssel. A vezetők beleszólnak a tagok minden apró döntésébe.

4) Érzékelt üldözés. Ha valami vétsége miatt a csoportot, különösen annak vezetőjét, kívülálló kritizálja, azt üldözésnek, Sátán támadásának adják elő.

5) Szigorú életvitel. Rengeteg szabályt vezetnek be, az élet minden területére vonatkozóan, pl. gyermek nevelés, összejövetelekre járás, hajviselet, ruha, mikor szabad családtagokat látogatni…

6) Élmény centrikusság, az ige komoly tanulmányozása helyett. A vezető bibliamagyarázatai, „kijelentései” fontosabbá válnak, mint a helyes exegézis.

7) Nézeteltérés elnyomása. Nem szabad megkérdőjelezni a „felkent” vezetőt, akkor is ha jogos a kétség.

8) A tagokat keményen fegyelmezik. A tagban észlelt legkisebb hiányosságot nyilvánosság előtt kijelentik, és megszégyenítik az illetőt, amíg „meg nem tér”.

9) Más egyházakat/gyülekezeteket elítélnek. Máshol nem úgy szeretik az Urat, csak náluk lehet igazi hívő valaki.

10) Fájdalmas az eltávozás. Ha valaki észreveszi, hogy nincsenek rendben a dolgok, és el akarja hagyni a csoportot, akkor gonoszsággal vádolják, azt mondják, hogy elhagyja Istent, az Ördög fogja tönkretenni, meg fog halni. Ha mégis elmegy, a megmaradt tagoknak nem szabad vele beszélni.

A szerző sok interjút készített régi tagokkal, akik sokszor éveken keresztül küzdtek azokkal a sebekkel, amelyeket kaptak ezekben a csoportokban.

Tíz évvel ezelőtt már foglalkoztam ezzel a témakörrel a másik, Gondolatok a teológiáról című blogomon, A szellemi bántalmazás elemei című bejegyzés alatt. Abba nem megyek most bele, de itt a link ha érdekel valakit:

https://bury-adrian.blogspot.com/2010/

Én úgy gondolom, ha valaki történetesen egy olyan csoportnak a tagja, akkor is ha nincs is tudatában annak, hogy az mennyire toxikus helyzet, nem fogja elmondani senkinek, hogy ő meleg – ha tényleg az. Viszont, mi lehet a gond itt? Miért lesz egy gyülekezet olyanná, ahol nem szeretik egymást a testvérek, ahogyan kellene?

Ha volt tapasztalatod egy olyan toxikus csapattal, írjál kommentet, vagy írj e-mailt. Megoldódott a helyzet? Hogyan?

Apropó semmi

Csak hogy egy kicsit jobban bemutatkozzam, itt vagyok én, ahol több nyelven beszélek:

https://youtu.be/cQflBu1IPxA

Mindig büszke voltam arra, hogy jó nyelvérzékem van. Aztán azt hallottam, hogy a nők és a meleg férfiak jobban tudnak nyelvet tanulni, mint egyebek.

Mit gondoltok? Van-e valami tapasztalatok a nyelvtanulással?

Várom a kommenteket.

Hiányoztam?

Nem írtam mostanában. Nem azért, mert semmi nem történik, hanem inkább túl sok. Annyi minden megváltozott az utóbbi két év alatt.

Gyülekezeti tábor után, Isten szólt nekem, hogy itt az idő, hogy végre újra elővegyem az LMBTQ+ témát.

Előtte, nem voltak meleg barátaim, most, annyi van (főleg side-B), hogy mindenképpen nélkülük szegényebb lenne az életem. Csodálatos emberekkel ismerkedtem meg, kétszer voltam csendes napon (Angliában és Csehországban), és sok-sok online beszélgetésem volt.

Előtte, szégyelltem azt, hogy vonzódom a saját nememhez, azóta, Isten meggyőzött arra, hogy Ő úgy elfogad, amilyen vagyok, és fogadjam el magamat én is. Most már kibékültem magammal, és ez annyira felszabadító.

Előtte, féltem attól az igétől, hogy: Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok (Jakab 5,16). (Hát igen Uram, de ezt???) Most már tudom, hogy az mennyire felszabadító, mióta „előbújtam” a legjobb barátomnak (heteró, egyébként).

Előtte, Magyarországon összesen 3 ember tudott a múltamról, most már mindenki számára elérhető az információ, bizonyságot tettem többször nyilvánosan.

Részletesebben a következőkben...

Csendes nap - Malenovice

Múlt hétvégén csendes napon vettem részt más B-oldalú keresztényekkel. Csehországba jöttünk nyolcan, különböző európai országokból, Angliától Moldováig. Én autóval utaztam, Szlovákián keresztül, ahol fölvettem az egyik résztvevőt, és az utolsó szakaszt együtt tettük meg – jó is, mert bonyolult volt az út és ő olvasta a térkép, és kérdezte az utat, mikor egyszer eltévedtünk.

Az az utolsó szakasz Žilina és Malenovice között a hegyeken keresztül gyönyörű szép volt.

Megérkeztünk péntek délután, a többiek kicsit később. Addig csak kettőjükkel találkoztam, de nagyon könnyű volt ismerkedni, és késő estig beszélgettünk.

Szombat délután „kirándultunk” amely azt jelentette, hogy fölmásztunk az 1.300 méteres Lysá Hora nevű hegy tetejére, amely igen nagy kihívást jelentett számomra, de közben beszélgettünk, Kofolát ittunk, valamit Radagast sört a tetején.

Lefelé igen meredek ösvényen jöttünk, amely félelmetesebb volt mint felfelé.

Vasárnap izomlázam volt, és sokkal inkább lazítottunk. Gulyáslevest is főztem vacsorára (többen vállaltunk egy-egy étkezést). Este imádkoztunk egymásért, és mindenki nyitott és őszinte volt.

Hétfő délben kellett elbúcsúzni egymástól, pedig szívesen maradtunk volna hosszabb időre.

Vasárnap este, arra jöttem rá, hogy hosszú ideje nem éreztem magam olyan jól, mint ezen a hétvégén. Teljes békességem volt. Olyan jó volt együtt, beszélgettünk mindenféléről, az ételekről, a nyelvekről, az utazásról, a misszióról, a játékokról, de ugyanolyan könnyen a bizonyságokról és a melegségről is. Nevettünk, viccelődtünk, sírtunk, megértettük egymást.

Olyan jó tudni, hogy nem vagyok egyedül ezen az úton. Másokkal együtt lenni, személyesen, nemcsak a Facebook-on - bár az is nagy áldás – akik melegek, ugyanakkor evangéliumi keresztények, szeretik Istent, szolgálnak Jézusnak és másoknak. Nagy érték ez számomra, és a többiek számára is, elmondásuk szerint.

Örülnék annak, ha lenne olyan közösségünk Magyarországon is, értékes lenne másoknak is. Mit szóltok? Növeljük a B-oldalúak láthatóságát Magyarországon? Írjatok kommentet!

A Pride 50 éve

A Google szerint, ma 50 éves a pride mozgalom. Vannak, akik felháborodtak azon, hogy a Google egyáltalán meri ezt megemlíteni. De miért ne? Végül is, nagyon sok évfordulót jeleznek.

Két évvel ezelőtt, még eszembe se jutott volna, hogy valami pozitívat mondjak erről. Nem értettem egyáltalán, hogy miért támogatják ezt a jelenséget a B-oldalú keresztények, akik egyébként a tradicionális házasságot vallják, és minden meleg szexuális kapcsolatot elítélnek.

Viszont, tavaly beszélgettem egy 45 éves meleg férfival, az internet csodás eszközével, aki grúz, félti az életét, és emlékezteti a nyugati B-oldalúakat, akik ellenzik a Pride-ot, hogy csak ezeknek az aktivistáknak köszönhető, hogy egyáltalán mi (B-oldalúak is) merjük bevallani, hogy mi is melegek vagyunk. Rájöttem, hogy igaza van. Az ő országában, ha a melegek próbálnak felvonulni, akkor a grúz ortodox papok feluszítják a tömeget, hogy megverjék őket, mielőtt elviszik őket a rendőrök.

Azoknak a feketebőrű, meleg és transznemű személyeknek köszönhetem, akik annak idején a Stonewall nevű kocsmában fellázadtak az őket megvető, megverő rendőrök ellen, hogy már nem sütik meg az agyamat, nem végeznek lobotómiát rajtam, mint az 50-es években, hanem legalább jogom van létezni.

Persze, elismerem, hogy ma már minden sokkal túl messzire ment, de az indulás jogos volt.

Várom a visszajelzést, olyat, amit eddig nem kaptam.

Rendbontás

Az egyházban levő LMB/SNV emberek értéke: Rendbontás

írta Thomas Pugh, 2019. április 29.

Könnyű és magától értetődő dolog lenne, ha elkezdenénk beszélni az egyházban levő LMB/saját neméhez vonzódó emberek nehézségeiről, amelyből sok van. Vagy talán valamit a reparatív terápiáról, vagy a meleg házasságról? A terminológia eléggé vitás témának tűnik ezen a területen, miert ne kezdjünk ott?

De nem, szerintem fontos lenne az Egyházban levő LMB/SNV emberek értékével kezdeni. Vagyis, gondoljunk arra, hogy mit nyer az Egyház, ha jót tesz a benne levő saját neméhez vonzódó emberekkel. Milyen előnye lenne a tágabb királyságnak, mikor boldoguló LMB/SNV keresztények vannak a közösségeinkben?

Rendbontás

Szexuális kisebbségek és a Keresztény Egyház – két jobban megosztott csoportot nehéz lenne megtalálni a mai nyugati világban. Az utóbbi évtizedek kemények voltak az összes érintett számára. Mindenki legalább egy kicsit sérültnek érzi magát az alapok elmozdulásától. A gyors tempójú társadalmi változás készületlenül talált bennünket, és ez folytatódik is fog.

Néhány kultúránkbeli központi fogalmat (házasság, nem/gender, stb.) drámai módon átértelmeztek. Bizonyos értelemben jó dolog ez, abból a szempontból, hogy most már biztonságosabb a kultúra azok számára, akik történelmileg igazán támadhatóak voltak, az uralkodó elképzelések miatt. Őszintén, még sokkal többet kell tenni ezen a területen. Ugyanakkor, ettől a nagy felfordulástól nem várhatunk csupa pozitív következményeket mindenki számára. Ahogyan én látom, ennek az egyik szerencsétlen eredménye azt, hogy polarizálódott a szexuális kisebbségek és a kereszténység közti viszony.

Természetesen, ez a boldogtalan viszony már egy jó ideje megelőzte a meleg házasságról szóló vitát, mégis a tárgyaló asztal közepén állt. Ez a beborító, vitás jogszabály [a meleg házasság megengedélyezése – ford.] a közönség elé is hozta ezt a megoszottságot. Senki nem kell megmagyarázni az LMB+ közösség és az Egyház közti viszonyt, már érzelmi színten érzékeljük, akkor is, ha nem nagyon figyeltünk oda – újra és újra megerősödött a helyzet. Ha nem tudjuk miről van szó, keressük a neten a nyilatkozatokat.

Meggyőződésem és tapasztalatom szerint, olyan embereknek, akik mind melegnek, mind kereszténynek vallják magunkat, lehetőségük van ezt az aggresszív távolságot hatékonyan lerombolni. Kényelmetlen kihívást jelentünk a keresztények és a melegek ábrázolásának egyaránt.

Ha a keresztények túlnyomórészt gyűlölettel és elnyomással viszonyulnak az LMB emberekhez, akkor mennyire értékes lehet az a magát-nem-gyűlölő, saját neméhez vonzódó keresztény, aki eléggé biztonságban és szeretve érzi magát az Egyházban, hogy a belső valóságának erről a részéről tudjon nyíltan beszélni?

Ha a házasság és a szűkebb család bálvánnyá vált a gyülekezeteinekben, akkor mennyire fontos az az egyedülálló, meleg keresztény, aki emlékezteti az Egyházat az aldozatról, a várakozásról és a közösségről szóló központi evangéliumi igazságra? És ha a szexet már megistenítették a nyugati kultúrában, ez a fajta ember bizonyságot tesz arról, hogy a szexuális mánián, zűrzavaron, jogosultságon kívül, mi az ami teljes és emberséges.

Az LMB/SNV keresztény gyakran a kultúránkban legelterjettebb felfogások közötti kereszttüzében találja magát: a heteronormatív felfogas kontra az általában együtt járó szexuális felszabadulás és a nem-illeszkedő gender felfogás. Jobb kontra bal. A progressív és a konzervatív. A rövidség érdekében, nem megyek ezekben a felfogásokba, a címszavak már sokat árulnak. Szerintem, mindkét oldal hasznos, valamint haszontalan dolgokat nyújt. Egy dolog viszont biztos, hogy éles konfliktusba kerültek a modern világunkban.

Az a helyzet, azonban, hogy az egyedülálló, tartókodó meleg keresztény nagymértékben hiányzik ebből a képből. Éppen most kezdünk magunknak történetet kifaragni, amivel azonosíthatjuk magunkat, és hozzánk hasonlókkal találhatunk koalíciót és szolidaritást. Mivel zöldfülü közösség vagyunk még, lehetőségünk van arra, hogy a történetünk az evangéliumról szóljon. Az evangélium történetében részt venni sokkal jobb, mit azokban a felfogásokban, amelyek hajtják a kulturális párbeszédet, és osztalékot fizetnek a médiának.

Lehetőségünk van odaállni a közepébe, felemelni a kezünket, és félbeszakítani az árnyalatosság hiányát, amely a társadalmunk megosztottságához vezetett.

A létezésünk kialakuló ténye által, sokat mondunk a leegyszerűsített állítások ellen, amelyeket egymásnak dobálják a mi-és-ők arénájában. Bekapcsoljuk a villanyt, kinyitjuk az ablakot olyan szobában, ahol az emberek izzadnak, huzzák a viszkető gallérját, és vitatkoznak a vetületével a sötétben.

Mindennek folytán, lehetőségünk van arra, hogy pozitív irányba valtoztassuk meg a kultúrát.

(Ezt a cikket írta Tom Pugh, az Integrate Project alapítója)

Az eredeti cikk itt található: https://www.theintegrateproject.com/the-value-of-lgb-ssa-people-in-the-church/the-value-of-lgb-ssa-people-in-the-church-disruption/?fbclid=IwAR3BZ43TgrVGlMn249p489YxgFhZDk-AoRw2dsaL5caXrSGGBIqCs0xm91Q