2019. május 26., vasárnap

Rendbontás

Az egyházban levő LMB/SNV emberek értéke: Rendbontás

írta Thomas Pugh, 2019. április 29.

Könnyű és magától értetődő dolog lenne, ha elkezdenénk beszélni az egyházban levő LMB/saját neméhez vonzódó emberek nehézségeiről, amelyből sok van. Vagy talán valamit a reparatív terápiáról, vagy a meleg házasságról? A terminológia eléggé vitás témának tűnik ezen a területen, miert ne kezdjünk ott?

De nem, szerintem fontos lenne az Egyházban levő LMB/SNV emberek értékével kezdeni. Vagyis, gondoljunk arra, hogy mit nyer az Egyház, ha jót tesz a benne levő saját neméhez vonzódó emberekkel. Milyen előnye lenne a tágabb királyságnak, mikor boldoguló LMB/SNV keresztények vannak a közösségeinkben?

Rendbontás


Szexuális kisebbségek és a Keresztény Egyház – két jobban megosztott csoportot nehéz lenne megtalálni a mai nyugati világban. Az utóbbi évtizedek kemények voltak az összes érintett számára. Mindenki legalább egy kicsit sérültnek érzi magát az alapok elmozdulásától. A gyors tempójú társadalmi változás készületlenül talált bennünket, és ez folytatódik is fog.


Néhány kultúránkbeli központi fogalmat (házasság, nem/gender, stb.) drámai módon átértelmeztek. Bizonyos értelemben jó dolog ez, abból a szempontból, hogy most már biztonságosabb a kultúra azok számára, akik történelmileg igazán támadhatóak voltak, az uralkodó elképzelések miatt. Őszintén, még sokkal többet kell tenni ezen a területen. Ugyanakkor, ettől a nagy felfordulástól nem várhatunk csupa pozitív következményeket mindenki számára. Ahogyan én látom, ennek az egyik szerencsétlen eredménye azt, hogy polarizálódott a szexuális kisebbségek és a kereszténység közti viszony.
Természetesen, ez a boldogtalan viszony már egy jó ideje megelőzte a meleg házasságról szóló vitát, mégis a tárgyaló asztal közepén állt. Ez a beborító, vitás jogszabály [a meleg házasság megengedélyezése – ford.] a közönség elé is hozta ezt a megoszottságot. Senki nem kell megmagyarázni az LMB+ közösség és az Egyház közti viszonyt, már érzelmi színten érzékeljük, akkor is, ha nem nagyon figyeltünk oda – újra és újra megerősödött a helyzet. Ha nem tudjuk miről van szó, keressük a neten a nyilatkozatokat.
Meggyőződésem és tapasztalatom szerint, olyan embereknek, akik mind melegnek, mind kereszténynek vallják magunkat, lehetőségük van ezt az aggresszív távolságot hatékonyan lerombolni. Kényelmetlen kihívást jelentünk a keresztények és a melegek ábrázolásának egyaránt.
Ha a keresztények túlnyomórészt gyűlölettel és elnyomással viszonyulnak az LMB emberekhez, akkor mennyire értékes lehet az a magát-nem-gyűlölő, saját neméhez vonzódó keresztény, aki eléggé biztonságban és szeretve érzi magát az Egyházban, hogy a belső valóságának erről a részéről tudjon nyíltan beszélni?
Ha a házasság és a szűkebb család bálvánnyá vált a gyülekezeteinekben, akkor mennyire fontos az az egyedülálló, meleg keresztény, aki emlékezteti az Egyházat az aldozatról, a várakozásról és a közösségről szóló központi evangéliumi igazságra? És ha a szexet már megistenítették a nyugati kultúrában, ez a fajta ember bizonyságot tesz arról, hogy a szexuális mánián, zűrzavaron, jogosultságon kívül, mi az ami teljes és emberséges.
Az LMB/SNV keresztény gyakran a kultúránkban legelterjettebb felfogások közötti kereszttüzében találja magát: a heteronormatív felfogas kontra az általában együtt járó szexuális felszabadulás és a nem-illeszkedő gender felfogás. Jobb kontra bal. A progressív és a konzervatív. A rövidség érdekében, nem megyek ezekben a felfogásokba, a címszavak már sokat árulnak. Szerintem, mindkét oldal hasznos, valamint haszontalan dolgokat nyújt. Egy dolog viszont biztos, hogy éles konfliktusba kerültek a modern világunkban.
Az a helyzet, azonban, hogy az egyedülálló, tartókodó meleg keresztény nagymértékben hiányzik ebből a képből. Éppen most kezdünk magunknak történetet kifaragni, amivel azonosíthatjuk magunkat, és hozzánk hasonlókkal találhatunk koalíciót és szolidaritást. Mivel zöldfülü közösség vagyunk még, lehetőségünk van arra, hogy a történetünk az evangéliumról szóljon. Az evangélium történetében részt venni sokkal jobb, mit azokban a felfogásokban, amelyek hajtják a kulturális párbeszédet, és osztalékot fizetnek a médiának.
Lehetőségünk van odaállni a közepébe, felemelni a kezünket, és félbeszakítani az árnyalatosság hiányát, amely a társadalmunk megosztottságához vezetett.
A létezésünk kialakuló ténye által, sokat mondunk a leegyszerűsített állítások ellen, amelyeket egymásnak dobálják a mi-és-ők arénájában. Bekapcsoljuk a villanyt, kinyitjuk az ablakot olyan szobában, ahol az emberek izzadnak, huzzák a viszkető gallérját, és vitatkoznak a vetületével a sötétben.
Mindennek folytán, lehetőségünk van arra, hogy pozitív irányba valtoztassuk meg a kultúrát.

(Ezt a cikket írta Tom Pugh, az Integrate Project alapítója)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése