Éppen olvastam Ronald Enrohr „Bántalmazó gyülekezetek” című
könyvét, amely 1992-ben jelent meg és amerikai csoportokról szól,
pedig ez most is aktuális téma.
Enroth leírja azt,
hogy mit jelent a „bántalmazó gyülekezet”. Ez nem feltétlenül
egy olyan csoport, ahol hamis a teológiai tanítás, lehet az eléggé
biblikus is, inkább arról van szó, hogyan kezeli a tagjait.
Aztán felsorolja a
tíz ismertető jelét az olyan gyülekezetnek:
1) Kontrol-orientált
vezetés. Sokszor van egy olyan erős vezető, akinek a szava egyenlő
Isten szavával, és akinek mindenben engedelmeskedni kell. A vezető
személye fontosabbá válik az Isten Igéjénél és Jézus Krisztus
követésénél.
2) Szellemi
elitizmus. A csoport minden más keresztény egyháznál/gyülekezetnél
komolyabb, elkötelezettebb, nincs jobb hely a világon, mint náluk.
3) A tagok
manipulálása. Lehet ez szeretet-bombázással, hízelgéssel,
megfélemlítéssel, megszégyenítéssel. A vezetők beleszólnak a
tagok minden apró döntésébe.
4) Érzékelt
üldözés. Ha valami vétsége miatt a csoportot, különösen annak
vezetőjét, kívülálló kritizálja, azt üldözésnek, Sátán
támadásának adják elő.
5) Szigorú
életvitel. Rengeteg szabályt vezetnek be, az élet minden
területére vonatkozóan, pl. gyermek nevelés, összejövetelekre
járás, hajviselet, ruha, mikor szabad családtagokat látogatni…
6) Élmény
centrikusság, az ige komoly tanulmányozása helyett. A vezető
bibliamagyarázatai, „kijelentései” fontosabbá válnak, mint a
helyes exegézis.
7) Nézeteltérés
elnyomása. Nem szabad megkérdőjelezni a „felkent” vezetőt,
akkor is ha jogos a kétség.
8) A tagokat
keményen fegyelmezik. A tagban észlelt legkisebb hiányosságot
nyilvánosság előtt kijelentik, és megszégyenítik az illetőt,
amíg „meg nem tér”.
9) Más
egyházakat/gyülekezeteket elítélnek. Máshol nem úgy szeretik az
Urat, csak náluk lehet igazi hívő valaki.
10) Fájdalmas az
eltávozás. Ha valaki észreveszi, hogy nincsenek rendben a dolgok,
és el akarja hagyni a csoportot, akkor gonoszsággal vádolják, azt
mondják, hogy elhagyja Istent, az Ördög fogja tönkretenni, meg
fog halni. Ha mégis elmegy, a megmaradt tagoknak nem szabad vele
beszélni.
A szerző sok
interjút készített régi tagokkal, akik sokszor éveken keresztül
küzdtek azokkal a sebekkel, amelyeket kaptak ezekben a csoportokban.
Tíz
évvel ezelőtt már foglalkoztam ezzel a témakörrel a másik,
Gondolatok a teológiáról című blogomon, A szellemi bántalmazás
elemei című bejegyzés alatt. Abba nem megyek most bele, de itt a
link ha érdekel valakit:
Én
úgy gondolom, ha valaki történetesen egy olyan csoportnak a tagja,
akkor is ha nincs is tudatában annak, hogy az mennyire toxikus
helyzet, nem
fogja elmondani senkinek, hogy ő meleg – ha tényleg az. Viszont,
mi lehet a gond itt? Miért lesz egy gyülekezet olyanná, ahol nem
szeretik egymást a testvérek, ahogyan kellene?
Ha
volt tapasztalatod egy olyan toxikus csapattal, írjál kommentet,
vagy írj e-mailt. Megoldódott a helyzet? Hogyan?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése