Hiányoztam?

Nem írtam mostanában. Nem azért, mert semmi nem történik, hanem inkább túl sok. Annyi minden megváltozott az utóbbi két év alatt.

Gyülekezeti tábor után, Isten szólt nekem, hogy itt az idő, hogy végre újra elővegyem az LMBTQ+ témát.

Előtte, nem voltak meleg barátaim, most, annyi van (főleg side-B), hogy mindenképpen nélkülük szegényebb lenne az életem. Csodálatos emberekkel ismerkedtem meg, kétszer voltam csendes napon (Angliában és Csehországban), és sok-sok online beszélgetésem volt.

Előtte, szégyelltem azt, hogy vonzódom a saját nememhez, azóta, Isten meggyőzött arra, hogy Ő úgy elfogad, amilyen vagyok, és fogadjam el magamat én is. Most már kibékültem magammal, és ez annyira felszabadító.

Előtte, féltem attól az igétől, hogy: Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok (Jakab 5,16). (Hát igen Uram, de ezt???) Most már tudom, hogy az mennyire felszabadító, mióta „előbújtam” a legjobb barátomnak (heteró, egyébként).

Előtte, Magyarországon összesen 3 ember tudott a múltamról, most már mindenki számára elérhető az információ, bizonyságot tettem többször nyilvánosan.

Részletesebben a következőkben...