Biztonságos hely?

Az előző bejegyzést folytatva: hogyan néz ki egy olyan gyülekezet, egyház, kis/nagycsoport, amely nem bántalmazó, toxikus?

Ez a gyülekezet egy olyan légkört tud teremteni, ahol nem a szeretet-bombázás, hanem a valóságos szeretet jelen van. Jézus mondta: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (János 13,35)

Ugyanaz a szerző, erről nem feledkezett, mikor azt írta az első levelében: „Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk.” (1.János 3,23) Ez van az új szövetség alatt.

Szerintem, ez nem nehéz felfogni. Megvalósítani, talán…

Egy olyan ember, aki keresztény akar lenni, de közben rájön, hogy meleg (vagy biszexuális, transznemű, szexuális kisebbséghez tartozik), nem fogja magát biztonságban érezni, ha latja, hogy a közösségének tagjai nem szeretik egymást szívből. Inkább pletykálnak, ítélkeznek, rágalmaznak, versengenek egymással, hogy ki a nagyobb… Azért csöndben marad, elrejtőzik, nem kér segítséget, támogatást, mert fél az elutasítástól, a leleplezéstől.

Ahhoz, hogy egy csoport biztonságos hely legyen, kell, hogy a tagok megértsék az Isten kegyelmét, hogy Jézusban megigazultak, de nem maguktól, hanem az Ő érdeméből. Ha valaki tisztában van azzal, hogy nem a saját munkája, nem a teljesítménye miatt kibékült Istennel, és nem a teljesítménye miatt marad meg Istenben sem, hanem Jézus vére által, akkor másokat is tud elfogadni. Akkor is, ha még nem olyan érettek, nem olyan szentek, mint ő.

Olyan gyülekezethez tartozol, ahol uralkodik a szeretet, az elfogadás, a megértés, az egymás támogatása? Remélem, hogy igen.

Írjatok kommetet a tapasztalatokról!