Meleg keresztény konferencia

Néhány hajszolt hetem után, múlt hét csütörtökön Magyarországról az angliai Manchester-be utaztam, aztán péntek délután tovább a Shropshire megyében található Quina nevű keresztény központba (https://www.quinta.org/). Ezen a hétvégén a True Freedom Trust (TFT – Valódi Szabadság Tröszt) által tartott konferencián vettem részt.

TFT honlapján (https://truefreedomtrust.co.uk/about-us) így fejezik ki a küldetésüket:

„A True Freedom Trust (TFT) egy angliai központú tanító és lelkigondozó szolgálat, amely a szex, a gender és a társkapcsolatok hagyományos nézetét vallja. Szenvedélyes vágyunk az, hogy tele kegyelemmel és igazsággal tanítsuk az Isten Igéjét gyülekezetekben, templomokban, konferenciákon és Biblia Iskolákon, pásztori gondozást nyújtva azoknak, akik az azonos nemű kísértésekkel és a gender zavarokkal küszködnek.

Rendszeren szervezünk keresztények bátorítására, felkészítésére irányuló konferenciákat, hogy erősen ragaszkodjanak a Biblikus tanításhoz és a küzdelmek, kísértések közepette is bizzank a kegyelem Istenében.”

Ezen az éves konferencián kb. százan vettek részt, elég intenzív volt, dicsőítő/tanító összejövetelekkel, kis csoportokkal, szemináriumokkal, imaórákkal, új résztvevők számára tartott bevezető alkalommal, szombat délutáni kirándulási lehetőségekkel. Ezen kívül, a kávészünetek és az étkezések alatt, minél több emberrel igyekeztünk beszélgetni. Csodálatos volt a légkör, nagyon könnyű volt beszélgetésekbe belekeveredni; sokan megjegyezték, hogy azért volt könnyű őszinte lenni, mert a beszélgetőtársunk úgyis már tud az életünk legkényesebb titkáról. Néhányan még „előbújtak”, hogy ők nem melegek, hanem olyannak a házastársa, ill. szüleje, ehhez mi azt gondoltuk: „Tehát, te hetero vagy, és házasságban élsz? Milyen fura dolog!”

Több emberrel - köztük országos vezetők - tudtam megosztani a látásomat, hogy hasonló munka induljon Magyarországon, közép-kelet Európában. Pozitívan, bátorítóan viszonyultak hozzá, azt mondták, segíteni tudnak, ha nehézségekbe ütközöm. Remélem, hasznos hálózat épül! TFT szolgálata már 40 éve működik, országos szervezetnek épült ki, bizony sok tapasztalatukból én is tudok meríteni. Igazán csodálatos – mindkét nemű és minden korosztályú – emberekkel találkoztam, rengeteg nagyszerű beszélgetésünk folyt.

Isten szeretetének az elfogadása, annak a felismerése, hogy Isten minket szeret, ez volt a konferencia témája, ami néha problémát jelenthet mi LMBT+ emberek számára. Előfordult a dicsőítés alatt is, hogy a teremben kevés szem maradt szárazon.

Arra kértek bennünket, hogy kifejezett hozzájárulás nélkül ne készítsünk emberekről fényképeket, hogy őrizzük a bizalmat, nehogy valakit „out-oljunk”, tehát csak az helyszínről és a prédikátorról, vezetőről közlök képet.

Mióta részt vettem ezen a konferencián, annál inkább tisztában vagyok azzal, hogy mennyire fontos az Isten ismerete, a vele való kapcsolatunk, valamint az is, hogy egészséges közösséghez tartozzunk annak érdekében, hogy tapasztaljuk a szeretetet, az elfogadást, a felelősségvállalással együtt.

Mint olyan LMBTQ+ keresztények, akik Jézussal akarunk járni, Istennek tetsző eletet akarunk élni, képesek vagyunk arra, hogy megértsük egymást, bátorítsuk egymást. Hiszen, szeretem a hetero barátaimat, de néha nem is értik az egészet. Mindenesetre…

Van-e valaki közületek, aki tapasztalt volna egy olyan közösséget? Segít neked megnyugodni, őszinte lenni? Ugyanolyan szeretetet, elfogadást kapsz a saját gyülekezetedben, vagy inkább elbújsz, nem ismered el, hogy küszködsz a „melegséggel”? Írjál kommentet, vagy küldj nekem e-mail-t ide: lgbthope@vekker.eu

Iránytű klub

A veszprémi Vekker gyülekezetben, Fóris Tamás lelkipásztorral készült interjúm most a YouTube-ra került:

https://www.youtube.com/watch?v=9z5pXg1f99A

Nézzétek meg, írjatok megjegyzést (akár itt), vagy e-mail-t ide: lgbthope@vekker.hu

Gay Christian conference

After a couple of hectic weeks trying to catch up, I travelled to Manchester in the UK from Hungary last Thursday, and to the Quinta Christian Centre in Shropshire (https://www.quinta.org/) on Friday afternoon. Over the weekend I attended a conference run by True Freedom Trust (TFT).

The TFT mission statement from their website (https://truefreedomtrust.co.uk/about-us) states the following:

“True Freedom Trust (TFT) is a UK-based teaching and pastoral support ministry that holds to the orthodox biblical view of sex, gender and relationships. Our passionate desire is to be full of grace and truth as we teach God's word in churches, conferences and Bible colleges, and as we provide pastoral care for those who struggle with same-sex temptations and gender confusion.

We run regular conferences aimed at encouraging and equipping Christians to hold firm to biblical teaching and to trust in the God of all grace in the midst of struggles and temptations.”

This annual conference was attended by around 100 people, and was pretty intensive, with meetings for worship and teaching, small groups and seminars, an introduction for new members, prayer meetings, and trips out on Saturday afternoon, as well as meals and coffee breaks where we tried to talk to as many people as possible. There was a great atmosphere, it was easy to enter into conversations; many said it was so easy to be real as most of us already knew the more embarrassing thing about the one we were talking to anyway. One or two even had to “come out” as straight, as being spouses or parents, and the rest of were like, “So you’re straight and married? That’s kinda weird!”

I was able to share my vision for a similar work in Hungary with a number of people, including the national leaders, and they were positive and encouraging, and said they could help if I got into difficulties. Useful networking occurred! This ministry has been going for around 40 years and has grown into a nationwide organisation, so I am sure they have much experience I will be able to draw on. I met some really amazing people, of both sexes and all ages, and had loads of really great conversations.

The theme of the conference was receiving the love of God, realising that we are loved by God, which can be a problem for some of us LGBT+ folks. There were times during the worship too, when there were not many dry eyes in the room.

We were asked not to take photographs of people without express permission, so as to preserve confidentiality and not to “out” anyone, so I just share some views of the premises and a couple of the leaders/speakers.

Having attended this conference, I am even more aware of the importance of knowing God and being in relationship with him, but also the cruciality of belonging to a healthy community in order to experience love and acceptance with accountability. As LGBTQ+ Christians who desire to follow Jesus and live lives which are pleasing to God, we are able to understand each other and encourage one another. I mean, I love my straight friends, but sometimes they just don’t get it. Anyway...

Have any of you experienced a community like this? Does it help you to relax and be real? Are you receiving the same sort of love and acceptance in your own church family, or do you prefer to hide and not even admit your struggles with “gayness”? Add a comment below or write to me here: lgbthope@vekker.eu

B-oldalú találkozó

Múlt hétvégén képes voltam 700 km-t vezetni, 4 országon, 4 nyelven, 4 autópályás matrica rendszeren keresztül, hogy találkozzam egy pasival. Visszaféle, tönkre is ment a váltó, 600 km-en át nem tudtam az 5. sebességet használni.

Eddig csak Internet, Facebook ismerősök voltunk. Tervezgettük már február óta, hogy találkozni kéne, mert a B-oldalú meleg keresztények Facebook csoportjának tagjai közül, földrajzilag meglehetősen közel lakunk egymáshoz. Eddig halogattuk, most itt volt a lehetőség.

Este 5-kor érkeztem meg, beszélgettünk, elmentünk vacsorázni, kettesben, kiderült, hogy nem ellenezzük az alkohol fogyasztását, söröztünk, beszélgettük éjfélig.

Másnap megnéztük a várost, beszélgettünk. Mindenféléről: a keresztény misszióról, milyen külföldön élni, a nyelvtanulásról, a szláv nyelvek hasonlóságáról, különbségeiről, az utazásról, a melegségről, a házasságról, a barátságról, az egyedüllétről, a törvényeskedő, farizeusi „pástoroktól”, „gyülekezetektől” elszenvedett bántásról, elutasításról.

Csak azt mondhatom, hogy egy csodálatos fiatal emberrel ismerkedhettem meg. Egy olyan fiatal, 28 éves férfival, aki azt mondta, hogy életében soha nem csókolózott senkivel, és valószínűleg élete végéig sem lesz romantikus kapcsolata senkivel. Ennek ellenére, pedig, boldog, kibékült a helyzetével, és hangsúlyozza az egyedüllét pozitív aspektusait. Számomra figyelemreméltó és tiszteletre méltó az ő élete, a Krisztushoz való odaszántsága.

Mit szóltok ehhez? Elképzelhető az, hogy romantikus kapcsolat nélkül, valaki boldog, kiteljesedett életet élhet? Egy olyan egyensúlyozott élethez mindenképpen kellenek a kapcsolatok, barátságok, a szeretet kell, Istennek és embereknek a szeretete, de nem föltétlenül a szerelem. Írjatok véleményt, gondolatokat a kommentekben! Vagy e-mail-t ide: lgbthope@vekker.eu

Iránytű Klub

Gyülekezetem – a veszprémi Vekker – az iskolai tanév alatt minden hónapban, Iránytű Klub néven szervez evangelizációs alkalmakat, melyeknek keretében interjút készít a pásztor olyan gyülekezeti taggal, illetve vendéggel, akinek érdekes a bizonysága, vagy másképpen érdekes életet élt. A következő alany én leszek, szeptember 12.-én, 6 órakor. A meghívó kártyát ma osztották ki.

A címe: Meleg helyzetből izgalmas kalandba, amely, természetesen, kétértelmű. Ez lesz az eddigi legrészletesebb „coming out” számomra. Aki Veszprém közelében találja magát aznap, jöjjön el, mutatkozzon be! 

Ha nem, akkor a kommentekben, vagy e-mail-en megteheti: lgbthope@vekker.hu

Legyen Isten igéje mindig iránytű mindnyájunknak!

Terminológia háború

Többször szóltak nekem mostanában, hogy ne mondjam azt, hogy meleg vagyok, hanem azt, hogy voltam. Az angol nyelvű Facebook csoportokban is olvastam olyan vitát, hogy egy megtért keresztény ne alkalmazza magára a „gay” szót, mert nem illik, ráadásul félreérthető is lehet. Aztán, vannak a különböző „oldalúak” (A, B, C, Y, X), eltérő véleményei is.

Tehát, ha merném megmondani azt, hogy meleg vagyok, mit is értek ezalatt? Számomra a „gay” szó semleges, nem sértő jelző, ami azt jelenti, hogy valaki homoszexuális, azaz, hogy saját neméhez vonzódó (SNV) egyén. A három kifejezés azonos jelentésű, az érzésekre, orientáltságra utal, anélkül, hogy valami mást is árulna el, mint például, az illető cselekvéséről, párkapcsolat/á/airól. Ráadásul, mindenki tudja, hogy mit jelent a gay szó, rövid és tömor (a meleg sem sokkal hosszabb), de ha azt mondom (amit javasolnak), hogy B oldalú SNV keresztény vagyok, ki tudja, főleg ha heteró, hogy az mit jelent? (Kipróbáltam az angol barátaimmal, nem tudták).

Tehát, egy keresztény embernek szabad ezt megmondani?

A helyzet az, hogy erről nem ír semmit a Biblia, egyáltalán nem foglalkozik a szexuális orientáltság kérdésével. Csak azt mondja, hogy az a férfi, aki lefekszik egy másik férfival (arszenokoitész) nem örökli Isten országát (I.Kor. 6,9), de vannak olyanok, akik így értik a „gay” szót – mint olyan valaki, aki gyakorolja is a melegségét.

Tehát mit mondjak? Ha valaki azt gondolja, hogy meleg = arszenokoitész, akkor nem vagyok az. Ha azt, pedig, hogy meleg = saját neméhez vonzódó, de itt áll meg a menet, akkor igen.

Vannak olyanok is, aki azt mondják, hogy még azt sem szabad vallani, hogy vonzódom a saját nememhez, mert az identitásom az, hogy Krisztusban vagyok. Szerintem az non sequitur, de fejtsük meg. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy az identitásom krisztusi, meg vagyok váltva, megigazultam, meg vannak bocsátva a bűneim. De az tényleg azt jelenti, hogy semmilyen más jelzőt nem szabad magamra használni? A Biblia tényleg azt mondja, hogy Krisztusban nincs zsidó se görög, nincs rabszolga se szabad, nincs férfi se nő (Galata 3, 28), de az nem azt jelenti, hogy ezek a különbségek nem maradnak fenn a megtérés után. Az identitásom Jézus Krisztusban van, de mégis az marad, hogy angol vagyok, férfi, fehérbőrű, vegyészmérnök, többnyelvű, és ráadásul vonzódom a saját nememhez.

Tehát, ha azt mondom, hogy meleg vagyok, én úgy értem, hogy ez nem az identitásom, nem azonosulás egy bűnnel, hanem egyszerűen egy tulajdonságom, egy része annak, ami jelemez engem.

Magyarok, segítsetek nekem ebben! Mégis angol vagyok, és ezt mind az angol „gay” szóra gondolva írtam. Általában hogyan értik az emberek a „meleg” szót? Orientáltság vagy gyakorlat? Illik ezt használni, vagy nem? Valami mást kéne kitalálni és ha igen, akkor mit?

Írjatok kommentet, de ha inkább névtelenül, akkor e-mail-t ide: lgbthope@vekker.eu

GYIK - 3

I was recently asked by a young SSA dude about how I knew God wanted me to "come out" and give my testimony publicly, and about what consequences this has had for me. This is the letter I wrote back to him:

"Well, I can’t tell you much about the consequences yet, as it has only just happened, but new opportunities for ministry seem to be opening up since then, though not primarily with LGBT, more in connection with the teaching and prophetic ministries I have had. However, most people who have reacted, both English speakers and Hungarians, have been very positive and encouraging, it has helped some to open up about their own (totally non-LGBT related) problems. Most seem to think it is just not that big a deal, particularly young people, in both language territories.

Anyway my story:

I don’t know if you have heard about my background, but briefly. Born in the north of England in 1954, grew up in a small town. Realised I liked boys at the age of 14, same year my mum died. Started sleeping around from age 19 while at university in London. Got saved in 1979, then in 1980, lots happened. I read loads of Christian books, got my PhD in chemistry, got baptised in water, got baptised in the Holy Spirit and spoke in tongues, came out to two people I was praying with, got delivered, and moved to Hungary to do a postdoc (still communist at the time).

I was in Hungary for 18 months, learnt the language, got to know lots of people, including a lot of Christians. Moved back to England in late 1982, got married in March 1983, to one of the prayer partners above. My wife (to be) had in the meantime contacted TfT, so that was my first contact with them, still pretty much in its infancy at the time. My attitude at the time was, I’m delivered, I’m healed, why bother with this support-group stuff? Turned out to be not quite so simple.

I got a job teaching chemistry in the University of Bangor, North Wales, from January 1983, so we moved there and stayed until 1989. I was just out to a few people in church, no support group there. I had to admit finally that I still liked guys and had to deal with it.

Started Bible College in 1989, in preparation for going back to Hungary as God was clearly calling us there. While I was there, my dad died in 1990 and my wife was killed in a car accident in 1991. It was horrible, but I had a few close friends there and they were able help me get through, I came out to a few of them too, which helped.

I moved back to Wales after college, as I needed to recover, but the calling was still there, so I moved to Hungary in 1995. My wife had two kids from a previous marriage, but they were grown up by then, daughter already living in Canada and soon to be married.

On moving to Hungary I decided I wanted to have nothing more to do with LGBT and that God could call me to minister anywhere in the world and in any area of ministry he wanted, except that! So I told hardly anyone for years. If things got bad, I talked to my friends back in England. Up till last year, around 3 people in Hungary knew about my past and my SSA. So, fast forward 20 years, during which I went through loads of crappy stuff from so-called Christians in this country, and ended up really hurt and burnt out. I tried to be a church elder, a pastor, a Bible College teacher, a missionary, and everything ended up falling apart.

Two and a half years ago I started attending my present church, Vekker in the City of Veszprém. I immediately felt at home. Then about 12 months ago things started to happen (finally :-)).

I went to church camp in July last year, and I really started to feel loved and accepted, and started to heal and open up emotionally. It was great! On getting back home I was hit by the most powerful SSA temptations I had felt for years. I struggled for a week, then got angry with God for messing me around and decided I needed to find myself a guy. So I went online and chatted with a few people, but soon the memories came back about how empty and meaningless it all was. I turned back to God, confessed I was rebelling, and he just met me with his incredible love. About a week later, I was at another camp meeting and the Holy Spirit just fell on the worship, it was amazing. Then the Spirit started to speak to me really clearly: it happens, I am Pentecostal :-)

He told me I was being selfish not wanting to minister to LGBT, because although I was doing OK most of the time, there are many who are not and I need to help them. He then told me to come out to my best friend, my pastor and witness to the guy who almost was my boyfriend (a Muslim guy living in Hungary). So I did all three the following week.

Since then I have gradually been talking to more and more people, both here in Hungary and back home in the UK when I visited last winter. God has led me through this really slowly and gradually, so I have been able to get used to the idea. I have had one or two strange experiences, but very little that was negative. So if you want any advice: take it slow, don’t rush it, let God do things in his time. And he will.

I prayed about every step (I am generally very slow at making decisions), and felt God prompt me each time when it was time to make the next move.

Anyway, what I planned was to write a blog and invite anyone concerned to get in touch by e-mail. All anonymous, I would use a false name, in the name of the church, and the leadership were supporting me. The blog was getting hardly any visitors, though, and we were trying to figure out how to reach the target audience.

I remember last autumn I was praying in a small group and my pastor had a vision for me: I was hiding in a cave, and just venturing out occasionally then running back in. He said it was time for me to come one and everything would be OK. I thought: well, at least it wasn’t a closet.

Then things really sped up about a month and a half ago. Our church puts on a midweek meeting once a month, where the pastor interviews someone who has an interesting testimony, and unsaved people are invited. The interview subject was a woman who has had a really hard life, into alcohol, drugs, sex, rebellion, all kinds of stuff, amazing testimony, now she is saved with a husband and kids, and doing great. She was really honest about everything, and everyone was blown away. So the Holy Spirit said to me: now it’s your turn! Go on, talk to the pastor! So I said, well, OK, if he comes over to talk to me, and guess what? He came over, so I told him and he said, OK, I can do the next one.

When I got home, I opened the door and lying facing me behind the door was a leaflet for the Jehovah’s witnesses’ conference entitled: Be courageous! I just laughed at God’s sense of humour.

When I met one of the TfT admins back in January, in the UK, he gave me the e-mail of an SSA guy in Hungary I could get in touch with. So we e-mailed, but we only managed to arrange a meeting in June. We met and he told me about a Christian prayer and praise meeting to be held in the open air on the same day as Budapest Pride, 7 July. So I wrote to the organisers to encourage them, and told them a bit of my story. They wrote back and asked if I would like to give my testimony at the meeting. My first reaction was, no way, I am not ready for that yet. But I prayed about it, got back to them and we arranged to meet, in Budapest a fortnight before the march. They are lovely people, they are not SSA but they have a heart to minister to SSA people, and to stand up for Biblical marriage. As I was leaving, they asked me to pick a calendar from a big pile, and the Bible verse was Psalm 27:14 – Be strong and let your heart take courage! So I thought, OK, I give in. All of this cannot be a coincidence!

So I agreed to give my testimony. The church camp this year was over the same weekend as the Pride, but I wanted to go, as it is a great time of fellowship. On the Saturday, before leaving for Budapest, I arranged with the pastor to tell the church where I was going, as I thought I should tell them too. I just dropped the bomb and left! The meeting in Budapest was OK, though not as many there as were expected. When I got back I was greeted with big hugs and lots of interest about how things had gone. I was sharing a room with three other guys and I thought, now everyone is going to be asking for alternative accommodation. No such thing! Everyone was really cool and supportive. Bearing in mind that Hungary is very much more conservative than the west.

Since then I was also asked to speak at an arts and crafts festival on Jesus and Pride. That was last Thursday, also well received. People have encouraged me about how brave I am and that there really is a need for this kind of ministry in Hungary, as no one is doing anything, and everyone admits that they are totally ignorant on this issue.

So: That is how I believe God guided me, very slowly and with lots of confirmation and encouragement. And that is the way things stand at the moment. The number of visitors to my blog has gone up, but no SSA people have contacted me yet.

God bless you,

Theophilus"